Úgy érzem megőrülök ebben a helyzetben,mostohaapám miatt aki alkoholista.Merre tovább,mit tehetnék?

Édesanyám újranősült 12 évvel ezelőtt.Már az első pillanattól kiderült,hogy alkoholista a férje,aki ha iszok agresszív,alattomos és sunyi.Rá száll az emberre.

Ebben nevelkedtem,plusz a bátyám aki skrizofrén lett.

Időközben elköltöztünk,barátok nincsenek.Anyám bátyámnak külön albérletet tart fent mert nem lehetett vele együtt élni már.

Bátyám egesznap semmit nem csinál,nem dolgozik,pedig jól van.Anyám tartja el,plusz takarít rá.

Én itthon látom el a teendőket.

Nem régiben érettségiztem,most találtam munkát ahol egy hónap múlva kezdek.

Utálom az itthoni lékkört,anyám férjét,aki direkt csesztet,főleg ha iszik.

Anyám semmit nem tett és tesz.

Én szivom a levét gyerekkorom óta.

Mosok,főzök, takarítok egészen fiatal korom óta utánuk.

Már réges rég léptem volna.

A helyzet az,hogy van egy kisállatom(egy macskám),akit nem hagyok itt,mert ő az egyetlen akit szeretek,és nagyon fontos nekem.

Állandóan panikolok,ha nem vagyok itthon és az alkoholista haza ér ki ne engedje(mert benti macska).

Többször előfordult már hogy nyitva maradt az ajtó és ő ki ment.

Féltem ezt a kis állatot,és ez egy nehezítő tényező,mert nem vihetek bárhová macskát ha elköltözök,és még azt sem tudom hogy tudok-e kivenni ennyi fizetésből majd albérletet

Amit tudok,hogy panikbeteg lettem,állandóan ideges vagyok

Ahogy haza érek és meglátom hogy itthon van a mostohaapám már kiver a víz,a pulzusom felmegy,alig kapok levegőt,félek valamit szét verek mert gyűlölöm.

Többször direkt kizárt,magába szid engem,csesztet.

Holott én főzök mosok rá.

Anya az tűr,ahogy mindig.

Sosem állt a lábára,mindig az áldozatszerepet játszotta.

Senkire sem számíthatok,csak magamra.

Nem tudom meddig bírom még,a megőrülés szélén vagyok.

Javasoljatok valamit,mert nem bírom ezt már.

Olyan szinten belémvágja az ideget a puszta jelenléte is,hogy nem bírok enni,a szobámba zarkozom hogy lenyugodjak,de van hogy utánam jön és mondja.

Annyira gyűlölöm,hogy így nőttem fel.

Haragszok anyámra,mert nem állt ki soha értem kis koromban

Haragszok batyamra a sok lelki terror és bántalmazás miatt

És haragszok mostohaapámra,aki..inkább nem is folytatom.

De ezenfelül benne voltam egy bántalmazó kapcsolatban.Vagy inkább vagyok.

Oda legalább elmenekülhetek, még ha ugyanúgy bántanak,legalább azt a feszültségét nem érzem,amit ez az ember ad

Egyszerűen nem tudom merre menjek,mit csináljak

Annyira fáj hogy bántást kaptam csak,hogy elég egy szép szó és elsirom magam mert nem szoktam hozzá.

Annyira elfáradtam.