Eltávolodtunk egymástól a gyerekvállalás után?

Jajj dehogy. Évekig együtt voltunk, mire jött a gyerek, előtte otthont biztosítottunk, stb. Még az elején minden rendben volt,helyt állt. Többen írtatok, hogy most mutatta ki a foga fehérjét meg nem ismertem őt.

Ha látom,hogy nehéz eset, vagy nem passzolunk, nem kötöm vele össze az életem, nincsenek komplexusaim, sem megfelelés kényszerem.

Valahol az évek alatt elcsúszott és nem vettem észre.

Amikor történtek olyan esetek, hogy a gyerekkel "egyedül" maradtam, betudtam annak, hogy ő most a karrierre koncentrál,mert most jött el az ideje, én meg a háttérre. Háztartás, gyerek stb., ez az élet rendje.

De elteltek évek, jött a második, és akkor tűnt fel, hogy még mindig egyedül vagyok a hétköznapi gondokkal. Vagyis akkor tűnt fel, hogy ezek gondok,hogy nem azért nem segít be, mert a meló, meg pici gyereknek anyja mellett a helye. Az a gyerek már nem annyira pici, de a hozzállás nem változott.

Azért gondolom, hogy ez változtatható, mert nem így indult, az első évek szuperek voltak és nem tudom hol csúszott el.

Nem tudom mi tevő legyek.

Talán keresek egy szittert, megpróbálom a hétköznapokat átformálni, valahogy jobban bevonni, összehozni újra a családot.

De ha nem változik semmi, nem tudom mit tegyek utána.

Ha tetszik egy állás, szívesen csinálnám, boldoggá tesz és még fel is vesznek, és nem szakmához kötött, nekem tökéletesen megfelel.

Van hátterem,nem sokat hoz a konyhára ugyan, de működik. (ingatlannal foglalkozó cég) de többre vágyom. Tele vagyok még energiával, és nem itthonról dolgoznék, több lábon élnék.

Bármilyen hihetetlen, vágyom arra, hogy reggel felkeljek, és BEmenjek egy munkahelyre folgozni.