Mikor mondtátok biztosra, hogy jöhet a baba? Fiatal vagyok, valamennyire még bizonytalan?
Sziasztok! :)
Vőlegényemmel két éve vagyunk egy pár, júniusban lesz az esküvőnk.
Tudjuk mind a ketten, hogy szeretnénk gyereket, néha azt érzem, hogy akár már holnap anyuka lennék, máskor megijedek, hogy mi van, ha egy folyamatosan síró babát dob a gép, akitől 2 órára sem tudok majd elszabadulni... Egyszer hiányérzetem van, máskor meg örülök, hogy mondhatni nincs a vállunkon felelősség, ha éppen gondolunk egyet csütörtök délután, pénteken már utazhatunk el, vagy ha semmihez nincs kedvünk, a hétvégét az ágyban tölthetjük.
24 éves vagyok, szóval az időből nem futok ki, ha nem lesz maholnap gyerekünk, de fiatal anyuka szeretnék lenni.
Nem tudom, mikor, hogyan fog eljönni az a pont, mikor magabiztosan mondanám, kétségek nélkül, hogy igen, vágjunk bele komolyabban a családtervezésbe, ne csak beszéljünk róla.
Azért szerintem, ha valakik meglépik a házasságot, sejthető, hogy az élet többi területén már rendben vannak. :)
Legalábbis nálam szempont volt például, hogy éljünk együtt huzamosabb ideig, diplomázzak le stb.
Budapesten élünk, immár 1,5 együtt, itt is szeretnénk maradni a későbbiekben is. Építkezni tervezünk, áprilisban vásároltunk telket, azért 1,5-2 év múlva már szeretnénk a családi házunkban élni.
Én 24 éves vagyok, tavaly diplomáztam le, január óta dolgozom főállásban (átlag napi 6-8 órát). A vőlegényem 29 éves, ő anno szerzett egy Bsc-t külföldön, utána elkezdte az első vállalkozását itthon. Sikeres a munkájában, van egzisztenciája, de azért nyilván nem szeretne még hátradőlni, vannak komoly céljai, tervei a későbbiekre is.
Az anyagi biztonság megvan teljesen, vannak befektetéseink és passzív jövedelmi forrásaink is. Pontos összegekkel nem szeretnék jönni, de bőven tudunk félretenni minden hónapban, még úgy is, ha kicsit jobban költünk az adott időszakban szórakozásra, utazásokra.
Én kicsit jobban figyelek a rendszerre, vannak 1, 3 és 5 éves terveim kitűzve, de egyik sem olyasmi, amit egy kisbaba/kisgyerek keresztbehúzna teljesen. Nekem igazából a diploma és az esküvő azok, amiket mindenképpen baba előtt szerettem volna.
Az ember nem erzi magat 100%-ban kesznek soha a gyerekvallalasra szerintem, de ameddig borzasztoan aggodsz amiatt, hogy siros babad lesz meg fel kell adnod az eleted (ez sajnos igy lesz az elejen, az tuti), addig nem vagy kesz.
Mert a babak sirnak, faj a hasuk, nagy esellyel nem tudsz elmenni 2 orara, legalabbis ha igeny szerint szoptatsz, nem lesznek random wellness hetvegek kettesben es stb stb.
De ez csak az eleje, kesobb masabb persze. Kiveve, ha olyan babad lesz, akit kesobb se tudsz senkire rabizni, a sajat apjara se, mert ordit a szeparacios szorongas miatt…:)
Na akkor beszoptad az “enidot”kesobb is 😂😂😂
Najo, nem, mert ott az alvasido remelhetoleg, mar ha alszik 20 perceknel tobbet egyben. Mert az is lehet, hogy nem.
Illetve nyilvan nem minden baba egyforma, de nagyjabol az szerintem mindenkinel jelen van, hogy az elet abszolut megvaltozik, nem lesz mar olyan soha, mint elotte.
Amikor ezt el tudod fogadni, szerintem valahol akkor lesz kesz az ember. Nalam
igy volt.
hogy mi van, ha egy folyamatosan síró babát dob a gép, akitől 2 órára sem tudok majd elszabadulni - ez nem "mi van, ha", hanem a valóság!
Amíg kicsi a gyerek, addig nem szabadulsz el mellőle, ugyanis szoptatni kell, pelenkázni, foglalkozni vele, etc, 0-24 órás meló még úgyis, ha a férjed segít.
Csakhogy ő dolgozik napi 8-10 órát, tehát nem lesz veletek.
A testetek ebben a korban a legalkalmasabb a gyermekvállalásra.
Igen egy baba lehet sírós is, de lehet nagyon jól alvó is. Éppen ezért nagyon jól gondolod, hogy fiatalon kell babázni amikor az alkalmazkodó képesség jobb, a fáradtságtűrés még jobb.
A testetek most a legalkalmasabb a gyermekvállalásra. Ebben az életkorban jobban tud a szervezetünk alkalmazkodni a gyermekneveléshez. Az évek múlásával az alkalmazkodó képességünk csökken.
Igen egy gyermek lehet sírós vagy lehet nagyon jól alvó is.
"Nem tudom, mikor, hogyan fog eljönni az a pont, mikor magabiztosan mondanám, kétségek nélkül, hogy igen, vágjunk bele komolyabban a családtervezésbe, ne csak beszéljünk róla."
Ez a pont sohasem jön el, kérdező. Az felnőttlét döntések sorozata, mindig lehet jól és lehet rosszul csinálni. De ez a szép benne. De a babaprojekt olyan mutatvány, amit esetetekben kár fontolgatni. Stabil párnak látszotok, csapjatok a lovak közé.
Hasonló helyzetben saját lányomnak is ezt tanácsoltam, és azóta is hálás érte.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!