Eltávolodtunk egymástól a gyerekvállalás után?

A lányom csoportjában több gyereket is a bébiszitter viszi reggel és/vagy délután. Amikor a szülők programra mennek, akkor is bébiszittert hívnak.

Manapság már nem tekintik ördögtől valónak a fizetett segítséget.

Akkor összegezzük már: nem bírod egyedül a kölykökkel, neked nincs életed, munkád karriered emiatt, apuka semmit nem csinál velük, és mindent tőled vár, gyakorlatilag te vagy a család cselédje.

DE: dolgozni nem mész el, mert akkor szegény gyerekekekkel senki nem foglalkozik, nincs aki értük menjen, a férjedet nem kell sajnálni, ugyan semmit nem hajlandó foglalkozni a saját gyerekeivel, téged szolgasorban tart, és úgy is viselkedik veled , mintha te azért lennél a földön, hogy neki ugrálj, és fizett segítséget nem fogadsz fel, mert akkor megszólnak.

Jah, de a diplomád az fontos, és azzal szeretnél érvényesülni, mert te nem azért tanultál, hogy...

A kérdésedre a válasz: ti nem eltávolodtatok egymástól, hanem a férjed kimutta a foga fehérjét, amint domináns helyzetbe került veled szemben. Ő ilyen, te meg nem partner vagy, hanem alárendelt szolga, akinek az a dolga, hogy a teremtés koronájának ki legyen nyalva a s.egge. Ehhez te vastagon asszisztáltál 10 év alatt, persze, hogy most már nem akaródzik neki a kényelmes helyzetéből egy szalmaszálnyit ssem lejjebb adni, hiszen miért is? Bármiben enged neki, az neki lesz "nemszeretem" munka. Miért változtatna akkor bármit is? Úgyis ki vagy neki maximálisan szolgáltatva, bármit megengedhet magának veled szembe! A te érzelmeid neki ezek szerint nem számítnak, mert ha bármilyen szeretet érezne még irányodba, akkor nem így viselkedne, és elfogadná, hogy neked is lehetnek olyan vágyaid, amelyeknek akár az ő kényelmetlensége árán teret kellene engedni. De nem fog teret engedni, mert saját magát jobban szeretni!

Vissza akarod csinálni? Hát, ha a fentiek közül neked egyik se fekszik, akkor ezt csak úgy tudod visszacsinálni, hogy sehogy.

A gondom az, hogy a gyerekvállalás közös döntés volt, akkor a gyereknevelés is az legyen. - ez a csodaszép rózsaszín maszlag, a valóság meg az, hogy a férfiak nagy százalékának csak azért kell gyerek, hogy elmondhassa, ő képes volt teherbe ejteni egy nőt, és villoghasson.

Ez sajnos kib.tt TÉNY, hiába próbálják beadni az ellenkezőjét.

De rajtad ez nem segít, viszont nyugodj meg: a férjednek esze ágában nem lesz kivennie a részét a dologból, ha eddig nem tette.

Amit tehetsz:

- nyelsz éveken át, és belefásulsz az életbe

- elválsz

Akik szerint a férjnek el KELL mennie a gyerekéért, meg kiakadnak, mi az hogy nem, ők mégis hol élnek?

Valami rózsaszín buborékban, ahol a pasasok mind mintaapák? Hát a valóság meg az, hogyha a pasas szrik a gyerekére, akkor a nő fejre is állhat, mindent! neki kell managelni, igen, betegen, tüdőgyulladással IS.

Ja, hogy eleve meg kell ismerni a férfit, akivel gyereket vállalsz. Ez is igaz, de sok esetben a pasi alapvetően NEM ilyen tuskó, de a terhes nő kiszolgáltatott, stb.

Egybként sok szülő egyedül is megoldja, de nem is hisztizik, mint te, hanem csinálja összeszorított foggal.

Te kifogásokat gyártasz.