Hogyan reagálnátok, ha felnőttként születne testvéretek?

szerintem szegyeljetek magatokat. kb az lenne inkabb a reakcio betudtok segiteni aktivan a babazasba...nem gyerekesen besertödni hogy anyu meg kamatyol es jön egy baba

Egyáltalán nem örülnék neki. De nem azért, mert már benne vannak a korban a szüleim, hanem mert mindegyikük toxikus a maga módján, én is örülök ha nem kerülök pszichiátriára vagy a vonat alá, mielőtt elköltözhetnék. Baromi ideges lennék, ha vállalnának mégegy gyereket, hogy aztán ő is abban nőjön fel, mint én. Egyébként szerintem 46 évesen annyira nem öreg. Az az egyetlen hátránya, ami miatt én ennyi idősen már nem vállalnék, hogy nagyon rossz lesz majd a gyereknek mikor valószínűleg 34-40 évesen vagy még fiatalabban elveszti a szüleit.

Neked nem kell babáznod a testvéreddel, mármint nyilván ha ott vagytok foglalkozol vele, de nem kell bébiszitterkedni, szüleid ezirányú esetleges igényét nyugodtan elutasíthatod, ha ettől félsz. De az, hogy aggódtok anyukád egészségéért meg az, hogy "nagyon rosszul fogadtuk a hírt" az én fejemben erősen két külön kategória. Kicsit fura lesz, igen, hogy majd a nagynénje alig pár évvel lesz idősebb a gyerekeiteknél, de azért emiatt ennyire kiakadni fura. Valóban ilyen korban már nagyobb az esélye a komplikációnak, problémának, de jobban is odafigyelnek az orvosok.

Sajnos a vérszerinti apám 65 éves lesz vagyis jövőre 66 éves. Olyan korban gondolom már nem áll fel....pedig nem bánnám ha 35 éves koromban legalább,lenne egy féltestvérem. Azért fel mert az anyámtól születésem előtt elváltak és meg is halt 20 éve , az anyám. Hiába hogy az apám otthagyott, szeretem és őt látnám a testvéremben.

31 éves vagyok és meglepődnék, ha a szüleim 56 és 55 évesen még összehoznának egy gyereket, de az egyik barátom hasonló helyzetben volt, mint te annyi különbséggel, hogy ő volt a korán érkező gyerek. Az anyukája 17 évesen szülte őt, majd 20 évvel később jött a kistesó. Ő eléggé semlegesen állt a témához, csak mindössze az zavarta, hogy közöttük sosem fog kialakulni egy olyan igazi testvéri kapcsolat. Így is lett. Az említett barát már 34 éves, neki is van két gyereke. Az öccse korban inkább a gyerekeihez áll közelebb és nekik szorosabb a kapcsolatuk.

Nem egy szokványos családi felállás, főleg, ha nem mozaik família, marhára meglepődnék, de ez van, beleszólásod nincs. Én a kiakadást inkább abból a szempontból értem, hogy nyilván van egyfajta "normális" kerékvágás, amire az ember számol, és nem arra, hogy az anyja akkor, amikor már lassan az unokázás jön, új babát újít be magának. Persze, mindenkinek szíve joga úgy élni, ahogy akar, és ha a szülő részéről nem illdomos a felnőtt gyereke életébe beleszólni, úgy fordítva is elvárás, azonban az szöget ütne a fejembe, hogy mennyire van átgondolva, bebiztosítva annak a gyereknek a felnevelése. Nyilván van annak oka, hogy egyre később vállalnak az emberek gyereket, másrészről meg: a biológia nem úgy találta ki, hogy a gyerekvállalásra az 50-hez közeledve van itt az ideje. Lehet, minden ó lesz, és még profitáltok is belőle, de azt azért tudatosítanám, hogy az önző kis életemben nincs helye más döntéseinek viselésének, úgy kalkuláljanak, hogy én a saját magam által vállalt kölykökért vállalom majd a felelősséget, nem egy esetleg megörököltért, akinek aztán én a gyakorlatban mindene lehetek, de a testvére tuti nem ekkora korkülönbséggel.

Közel 50 éves nő nekiáll újra babázni ezt nehezen hiszem, vetesse el vagy adja örökbe