Az átlagtól sokkal jobb körülmények közé (módos családi háttér, intellektuális közeg, kiterjedt kapcsolati háló) örökbefogadott gyerekek felnőttként érzékelik ezeknek a lehetőségeknek a jelentőségét?

Szerintem felnőttként igen. Gyerekként még nem. Akárhol is nevelkedik valaki, neki az a természetes.

De felnőttként már érti hogy mennyire máshogy is alakulhatott volna az élete, főleg ha fel is keresi a biológiai szüleit és ott rettenetes körülmények fogadják.

Gyerektől és kisebb részben neveléstől függ. De ez ugyanígy igaz vér szerinti gyerekre, van, aki érzi, hogy szerencsésebb mint a társai, van, aki természetesnek veszi.

Mondjuk a kapcsolati háló az, amit egy gyerek, sőt még egy tinédzser sem fog tudni értékelni. Egyszerűen túl távol áll a világuktól.

Tévedés ne essék, az örökbefogadott gyermek sem kéri hogy ezentúl ő része legyen egy családnak. Ő sem válogathatja meg milyenek legyenek a szülei, milyen anyagi háttérrel rendelkezzenek, legyen-e diplomájuk és milyen kapcsolati hálóval rendelkezzenek. Pont úgy mint az a gyermek aki vérszerint egy családba születik.

Felnőttként azt és úgy fogja értékelni ahogyan nevelték, amit átadtak neki, ahogyan szerették amilyen értékeket képviseltek az örökbefogadó szülők.

Sajnos érintettként negatív tapasztalataim vannak.

Kérdés, hogy kell-e egyáltalán hogy érzékelje?

Hiszen alapvetően mindenki a saját magát körülvevő "burkot" érzékeli.

Mint ahogy átlag magyar ember sem azt nézi, hogy mennyire jól él, mert Afrikában éhen halnak az emberek.

Én érzékelem. Mivel a szüleim kb. a fél várost ismerik (vidéki város), nagyjából bármilyen problémájuk van, tudják, ki tud segíteni benne. Mások szüleinél meg látom, hogy ugyanazokért a dolgokért 5x annyira meg kell küzdeniük.

Nekem is koromhoz képest elég nagy ismerettségi köröm van, de ez nem tudatos döntés eredménye, inkább csak ezt láttam otthon, ezt vittem tovább.

Gyerekként persze nem érzékeltem, de felnőttként hogyne.

24/F