Mennyire gyakori, hogy valaki felnőttként alig tartson kapcsolatot a szüleivel, testvéreivel?

Én ebben a cipőben járok, igazából elég diszfunkcionális családban nőttem fel, sosem éreztem, hogy kiálltak volna mellettem vagy bátorítottak volna. Az igazsághoz hozzátartozik persze az is, hogy én is követtem el hibákat és bántottam meg másokat. Igazából miután továbbtanultam és elkezdtem dolgozni jöttem rá, hogy lehet valódi önbizalmat is szerezni és egyáltalán nem vagyok annyira életképtelen, mint amilyennek tartottak. Most már más városban is élek, havonta egy-két telefon anyámmal, apám már meghalt, az öcsémmel még ennyi sincs, karácsonyi időszakban pár napra találkozunk és ennyi. Én valahogy megtanultam ezzel együtt élni, de ha valaki idegennek elmesélem, akkor megrökönyödést vált ki és nem érti hogy nincs olyan összetartás, mint általában.