Pici házban nincs ott alvás?

Mégis mi derülne ki?

Hogy hány generációnak volt fürdőszobája? Vagy, hogy vannak-e Finn rokonaim (amúgy vicces de vannak :) )?

Vagy mégis minek kéne kiderülnie? Csak puszta kíváncsiságból.

Nekünk sem volt fürdőszobánk otthon. Egy régi parasztházban laktunk, 2 szoba+konyha. Minden este feltettem a gázra a vizet fazékban, megmosakodtam szépen, felülről lefelé, ahogy tanították, fogat mostam, a vizet kicsaptam a tyúkudvarba és kész! :-) Ez komoly!! És minden másnap hajat is mostam, mert szeretem a frissen mosott hajat. Szépen a lavor fölé hajoltam, sampon, aztán külön melegvíz egy kannában az öblítéshez.

Ha valaki szereti a tisztaságot, semmi nem akadályozhatja meg abban, hogy igényes legyen!

Mosást utáltam, sok volt a macera, hordani a vizet, de mindig tiszta ruhában jártunk, mi így szerettük!

Ez annyira részlet kérdés, hogy ki hogy csinálja, a lényeg, hogy igényes, szerethető egyéniség legyen az illető. Sőt, gondoljatok bele, hogy akinek ennyire körülményes az, hogy rendben tartsa önmagát és az otthonát, az milyen szorgalmas ember lehet! Minden nehézség ellenére, veszi a fáradságot! Ez azért becsülendő. Mi nem vagyunk cigányok, de ez nem lényeges szerintem.

Az anyagi jólét nem szerencse kérdése.

Szegény nagyapám és nagyanyám árva volt, mindkettejük szülei meghaltak kisgyerek korukban. És annak ellenére, hogy árvaházban nőttek fel, majd nagyapám elment a II. vh frontra és összeszedett egy olyan betegséget, ami korlátozta egész hátralévő életében mégis egyetemi tanár és tanészékvezető doktor lett, a semmiből teremtette meg az egzisztenciáját és nevelte anyámat gyermekorvossá...

Ahogy másik ágon a nagyszüleimet (nyugodjanak békénben) elüldözték családostul az akkor alakuló szlovákiából, elkobozták a házukat, a földjüket, a patikájukat. Vegyészmérnök létére szerencsétlen nagyapám még sírásó is volt, mert később nem lépett be a pártba.

Én már szerencsés vagyok, mert gyerekkoromban megkaptam itthonról mindent, de mikor végeztem a tanulmányaimmal saját lábamra álltam, SEMMIT nem kértem és nem is kaptam otthonról, mégis van jó állásom, megélünk belőle vidáman, nem tette senki a munkát a fenekem alá, magam dolgoztam fel magam oda, ahol vagyok.

Szóval nem kell bemutatni, hogy milyen az, hogyha valakinek a segge alá tolnak mindent, és azt sem, hogy milyen nehéz is az a gonosz élet.

Aki akar, nem lusta, tud és tehetséges is az ma könnyedén jó körülmények között él. Ezért bosszantanak fel azok az emberek, akik itt dobálóznak a "persze könnyen beszél aki bele született" dumával, csak azért, mert nekik nem sikerült semmi...

Vannak hasonló középiskolai társaim, akik szintén semmiből indultak, tankönyvre sem mindig futotta nekik, most a belügyminisztériumban dolgozik. És mivel anyja titkárnő volt, apja fizikai munkás őt se tolta be senki a minisztériumba...

23:31-nek

Mi nem ismerünk olyan kifejezést, hogy "bemenekültek". Értem a szót, de kiérzem belőle a pejoratív felhangot is. Menekültek is csak nagyon elenyésző számban fordulnak elő.

A kérdésedre pedig: Nem igaz, illetve nem lehet általánosítani, vagy regionálisan meghatározni. Jómagam egy Vaasa nevű városkában élek. A kertvárosban is előfordulnak akár kétszobás házak, ahol nincs fürdőszoba, és a Belvárosban vannak - többségében önkormányzati tulajdonú vagy cégek birtokában lévő, tulajdonképpen szolgálati - lakások, amelyekben nincs fürdőszoba, mint egyes pesti, gangos bérházakban.