A mai Magyarorszàgon mièrt/hogy vàllalnak az emberek egyáltalàn gyereket?

Te hülye vagy, kérdező.

Honnan veszed, hogy az adott kommentelő gyereke akart egyáltal@n külföldi egyetemen tanulni, messzire menni, ki költözni...?

Én éltem éveket külföldön huszonévesen a férjemmel, és mégis hazajöttünk, mert nem akartunk kint maradni, nem volt jó. Nem éreztük, hogy jobb élet lenne ott, távol a családtól, barátokkal, minden általunk szeretett dologtól, csak mert ott több pénzümk volt.

Igen, ha kint maradtunk volna, most talán járhatnánk s Bahamákra, de nekünk ez nem annyira fontos, mint pl. a család.

Ezt nem érted meg, hogy ami neked fontos, az másnak nem.

Kedves kérdező, kapaszkodj meg! Lett volna lehetőség külföldi egyetemre járatni a gyerekeimet, csak épp nem akartak menni. Elárulok még egy nagy titkot, diploma nélkül is felnevelődhet igen sok gyerek és nem biztos, hogy egy jó szakmával ne érvényesülne akár még jobban is az életben, mint némelyik diplomás és ha ők így boldogok, akkor ebben kell nekik segíteni.

A gyermeked szeretete nem az, amikor ráerőlteted a saját elképzeléseidet, akaratodat, álmaidat, hanem a saját képességeit, vágyait segíted elérni. Baráti házaspár gyereke az orvosit hagyta ott az utolsó évben, mert rájött, az nem az ő útja. Akkor a Te értékrended szerint nem szeretik Őt a szülei, mert ha nem is nagy örömmel, de támogatták az új pályaválasztását?

Kissé sablonos és sarkos a gondolkodásot, azt tanácsolom, hogy finomíts rajta és vedd észre azt is, mennyire nem csak egyféle út létezik a boldogsághoz, önmegvalósításhoz és bizony van jó pár olyan is, ahol kevesebb pénzből, mégis boldogabban élnek családok, mint akik egész életükben a pénzt, az utazásokat, a drága tárgyakat, státuszszimbólumokat hajkurásszák és bár minden marhaságot meg tudnak venni a gyerekeiknek, valódi szeretetre, odafigyelésre képtelenek. Természetesen nem csak a két véglet létezik, de sok ilyet látok magam körül.

Nézd pl az én példámat. Az én szüleimnek még érettségije sincs, a nagyszüleimnek sem volt. Nekem és a gyerekeim apjának diplomája van, de én pálya elhagyó lettem és most sokkal jobban keresek vállalkozóként - amihez nem feltétlenül kell a felsőfokú végzettség - mint anno a szakmámban, ráadásul ezt a foglalkozást sokkal jobban kedvelem, mint a korábbit. A gyerekeink nem biztos, hogy diplomások lesznek. Az egyik szintén pályát módosított (IT területre ment át pár éve), most végre a helyén van, szereti a szakmáját, a másik még keresi az útját és ha a fejünk tetejére állnánk, akkor sem biztos, hogy diplomás lesz.

Abban egyetértünk, hogy felelőtlenség nyomorba szülni 3-4/sok gyereket, de azt be kellene látnod, hogy nem csak a felső tízezernek van joga, lehetősége egy-két boldog gyermek felnevelésére és a boldogság sem egyenesen arányos a pénz mennyiségével. Igen, kell hozzá valamennyi, ez is tény, de nem annyi, amire Te gondolsz.

Az, ha Te csak úgy vagy boldog, ahogyan most élsz, az a Te döntésed, a Te utad, de ha azt hiszed, mindenki erre vágyik, az téves elgondolás, sőt még az is előfordulhat, hogy a gyerekeid se erre fognak vágyni.

Csak egy kérdés. Mit fogsz tenni, érezni akkor, ha a kifejezetten jó anyagi körülmények közé született gyereked lediplomázik, sikeres a szakmájában, majd azt mondja egyszer, bocsi, de én mégse ilyen életet szeretnék magamnak, és elköltözik vidékre gazdálkodónak, maga mögött hagyva mindent, karriert, fényes szakmai jövőt, amit ugye Te értékesnek tartasz?

Szerintem a mai Magyarországon sokkal nagyobb baj, hogy olyanok is vállalnak gyerekeket, akik valóban nyomorba szülnek és/vagy mentálisan sincsenek azon a szinten, hogy egészséges, boldog gyerekeket neveljenek. Sajnos ez messze nem a pénzről szól, de jóval nagyobb probléma, mint pl. az iphone, vagy a külföldi nyaralás hiánya.

Rád férne egy szájmosás. :)

Naponta hagytunk ~50-60 eurót 4 főre (2 felnőtt, 2 alig evő kisgyerek, azaz gyakorlatilag 2 felnőttre volt ennyi) a nyaralás alatt, és csak a vacsira, a többi efölött volt. És nem fájt 10 napig így költeni. Gondolom anyukád se hetente ünnepel szülinapot.

Nem 5-600-at keresünk, hanem többet, de az 1 misit azért nem haladjuk meg. Bőven telik mindenre, több százat teszünk félre havonta. Pedig az egyik gyerekünk fejlesztésre szoruló "nagyigényű" gyerek, aki kb. 2 egészséges árában van.

"Az meg, hogy 5-600bol hitel, két kocsi, x gyerek, az duma."

Miért, akkor mennyit keres szerinted az átlag magyar csal@d?

Merthogy az átlagcsaládnak 2 gyereke van, meg hitele, meg kocsija is, én mindenhol ezt látom. Szóval nem értem, hol a probléma, ha szerinted ez nem lehetséges ennyi pénzböl, akkor ezeknek a családoknak többet kell keresniük a teóriád alapján, de akkor meg érvényét veszti a kérdés hogy vállalnak gyereket, hát úgy, hogy sok a bevételük.

Tehát már a kérdésed is logikátlan.

Itt egyedül te rinyálsz, a havi nettó 1 millió fölötti bevételeddel, hogy jujj, abból hogy lehet gyereket eltartani, hogy ne legyen sanyarú sorsa, akinek nulla kilátása lesz az életben.

Bas*ki. Engem két gyári munkás nevelt fel, havi nettó 400 ezerből. Mégis van házam, kocsim. Nem volt büdös a munka, sem a tanulás. Megjártam külföldöt, van 2 diplomám, egy szakmérnöki oklevelem és pluszban egy szakmám is. Férjemmel együtt tökéletesen megélünk Magyarországon, van perspektívánk is az életben, vannak céljaink és nagy boldogságban neveljük a gyerekeinket. És képzeld, egyikünk sem informatikus, orvos, vagy mérnök.

Igaz, volt egy kis hitelünk, és? Az olyan nagy nyomorúságot jelent? Én nem éreztem annak. Fizettem a hitelt a banknak, ahelyett, hogy egy lakás tulaj zsebét tömtem volna albérlet gyanánt.

De ez egyáltalán nem ciki. Nem ciki, hogy egy szülő nem rak házat a gyereke alá. Alám sem tettek, férjem alá sem. És ezzel nem az mondom, hogy dögöljön meg a szomdszéd tehene is, legyen rossz a gyerekemnek is, hanem azt, hogy én is megcsináltam, k*rva rossz háttérrel, akkor az én gyerekemnek is sikerülni fog támogató, szerető háttérrel. :)

Kérdező, legalább magadhoz legyél őszinte, nekünk mindegy, mit gondolsz :).

Te nem azért nem akarsz gyereket vállalni, mert nem fér bele anyagilag, hanem azért nem, mert nem vagy hajlandó egy gyerek miatt az eddigi nagyon kényelmes, extrán anyagias életformádon változtatni.

Biztos vagyok benne, ha anyukádat megkérdeznéd, minek örülne jobban - a szavaiddal éve - egy "kib@szott" 50E Ft-os születésnapi ebédnek, vagy egy kisunokának, akkor az utóbbit választaná és eléggé csalódott lenne az értékrended miatt, ha ismerné.

Tényleg, kérdezd már meg anyukádat, hogy szerinte 1 millióból a jelen körülményeitek között így, hitelmentesen be lehet-e vállalni egy gyereket.

Biztos vagyok a válaszában! 😃