A mai Magyarorszàgon mièrt/hogy vàllalnak az emberek egyáltalàn gyereket?

Azt kellene megtanulni itt a sok okosnak, aki szerint havi 1 millió bevétel az átlagos magyar család, hogy a legtöbb embernek soha semmi nem lesz ELÉG, bármeddig is jut az életben!

A magyar átlag bevétel havi 500 ezer per család. Ennyiből él, tart fenn lakást, tart el gyereket rengeteg magyar ember. Nem mindenki lakik Sopronban, hogy átjárjon Bécsbe 500 ezer per fő fizetésért, ahogy nem lakhat mindenki Pesten se, ahol már a bolti dolgozó, vagy a raktáros is 350-et keres. Vidéken az emberek nagy része elmegy egy gyárba, ahol havi nettó 200-ért dolgozik, vagy annyiért sem. És rengeteg köztük a diplomás. Én több irodában is dolgoztam, ahol 250 felett senki nem kapott fizetést, holott mindenki diplomás volt. És ezek megyeszékhelyen lévő cégek.

A legtöbb ember nem akar ilyen helyen dolgozni, de enni muszáj.

Ahogy nagyon sok ember vágyik családra is, gyerekre, mert enni mindig fog tudni adni neki, max nem a legújabb telefonja lesz állandóan.

A pénz kapcsán pedig, mindegy, hogy havi 500, vagy havi 2 millió jön be, mert MINDIG lesznek nálad gazdagabbak és akármennyi pénzed van, egyszer mindig eljutsz arra a pontra, hogy ez NEM ELÉG. Ezt k*rvára jegyezzétek meg, mikor azon veszekedtek, hogy jajj szegény gyereknek nem lesz meg mindene.

MINDIG lesz egy olyan gyerek a suliban, ahogy a való életben a felnőttek társaságában is, akinek jobb a telefonja, drágább a cipője, nagyobb a háza, akinek gyorsabb az autója, aki már júniusban a hatodik nyaralására megy, aki nem tudja, hogy az 1,2 milliós, vagy az 1,3 millós karórát vegye meg.

És amíg világ a világ, ez így lesz. Ha 2 milliód lenne, TE, kérdező, meg még nagyon sok kommentelő, akkor sem vállalna gyereket, mert mindig van hova elbaxnia a pénzt, mert nektek ez a fontossági sorrrend. Aki akar, az meg 500 ezerből is jól eltart egy gyereket.

Hihetetlen, hogy én Németországban 2 éve a férjemmel havi 500 ezer forintnak megfelelő összeggből láttam el magunkat, úgy, hogy havi 200 ezer volt a rezsi meg a lakás.

300-ból ettünk, fizettük a benzint, szórakoztunk, etettük a kutyát, férjem cigizik és mindig azt vettünk le a polcról, amire igényünk volt. Havi 1,2 millió volt a bevételünk, mégis 500-550 ezerből éltünk havi szinten.

Hogy lehet, hogy jól éreztük ennyi pénzből magunkat (ahogy azóta Magyarországon is ezt tesszük és kijövünk belőle)?

Úgy, hogy amire nekem igényem van, meg amire neked, ami téged boldoggá tesz, az két teljesen különbőző élet.

Nem, ez nem azt jelenti, hogy éhezünk, vagy hogy a gyerekeink éhezni fognak, vagy hogy sose lesz új ruhájuk, vagy nem mehetnek el osztálykirándulásra.

Csak azt, hogy máshogy értékeli minden ember a pénzt és az életet.

A főnököm azért nem vállal gyereket, mert fél, hogy nem fog tudni hat hetente nyaralni menni vele, mint eddig tették a feleségével.

Szerintem meg inkább legyen gyerekem és rá költsem a pénzt, mint egy vacak tengerpatra (persze arra is futni fogja). :)

Jól írtad, 112-es.

Ezt a sítáborozást meg Iphon-nal példálózást pedig nem is értem, ha tudjuk, hogy a többség ennyiből nevel 2 gyereket, és itt egyesek szerint ennyi pénzből nem telik ilyen dolgokra, akkor amúgy kire lenne irigy a gyerek a suliban?

Akkor a 30 fős osztályból mások 28 gyereknek sem lesz iPhone-ja meg ők se mennek sítáborba, mert nem telik majd a szüleiknek, ergo nincs mire irigykedni.

101-es

Kérdező, én elfogadom, hogy Neked fontos, hogy külföldi egyetemre járhasson majd a gyereked, fontos a rendszeres külföldi nyaralás, a drága minőségi ételek és az is igaz, hogy ezekhez rengeteg pénz kell, viszont hidd el, igen sokan vagyunk, akiknek ezek nem annyira fontosak és ezek nélkül is lehet boldog egy család. Mi is jártunk a gyerekeinkkel külföldi nyaralásokra, megismertek más kultúrákat is, de különösebben nem fogta meg őket ez az élmény. Ők már felnőttek és még ma is sokkal jobban szeretnek szabadidejükben itthon pl. vizitúrázni, a barátaikkal táborozni egy folyóparton, vagy hajnalig társasozni, beszélgetni. Nem csak az lehet minőségi élet, ha rengeteg pénzt költünk valamilyen hobbira, utazásra, táplálkozásra, legalábbis sokan vagyunk, akiknek ezek nélkül is teljes az élete. Nekem ezeknél fontosabb pl. egy jó társaság egy bogrács mellett, fontosak a minőségi emberi kapcsolataim, a gyerekeim, a barátaim, akikkel szívesebben ülök le itthon akár még zsíroskenyér mellett is, mint nélkülük a Bahamákon (nyilván ez most csak sarkítás).

Félreértés ne essék, lenne lehetőségem, anyagi forrásom mindarra, amiket felsoroltál, csak épp nekem ezek nem fontosak és ahogy látom, a felnőtt gyerekeimnél sem lényegesek.

Attól szép a világ, hogy sokan sokfélék lehetünk. Az is szép, hogy tudunk úgy is nézetkülönbségekről beszélgetni, hogy nem esünk egymás torkának:).

A MIT-re nem a pénztől fog bekerülni, hanem a fejében lévő dolgoktól. Frankó ösztöndíj és diákhitel programok vannak, ha annyira tehetséges, de ez nem érint ezreket itthon, mondhatni nem véletlenül lesz média szenzáció, akit mégis. És a normális és átlagos élet feltétele sem a MIT-re járni. Totálisan eltorzult értékrenddel bír, akinek ez az oka (kifogása) a gyerek nem vállalására.

Amúgy itthon is lehet tanulni piacképes szakmát, és külföldön sem kell apunak nyomnia a pénzt. Legalábbis külföldön tanuló ismerősök egyike sem papabankból él, ahogy a külföldi fiatalok többsége se sincs abban az anyagi helyzetben hogy apu meg anyu finanszírozzon mindent. Skandináv fiatalok vannak a nálunk felsőoktatásban tanuló diákjaim között, teljesen általános hogy csurig vannak rakva diákhitellel meg állami ösztöndíjakkal (amiket utóbb le kell dolgozniuk), mert még a gazdag országok szülötteinek sem rakják az aranykanalat a végbélükbe.

Egyetértek azzal, hogy kell a pénz a gyerekvállaláshoz, és nyomorra kár hármat meg négyet vállalni, de itt jó páran túlzásba esnek. Egy-két gyereket fel lehet nevelni tisztességesen átlagos fizetésből, ami nem több millió. Nem lesz bahamákon nyaralás, de sokaknak ez nem fontos, nem hiányzik. Most lenne rá lehetőség, egyszer megtesszük (nem a bahamákon), de ha nem lenne, akkor maradna egy wellnesshétvége vagy akár egy hétvégi állatkert. Nem élném meg életem nyomoraként.

Két érettségivel éppen csak rendelkező, messze nem középosztálybeli szülőm van, minden megkaptam az induláshoz ami kellett és nem volt hiányérzetem. Pedig nem kaptam meg messze mindent ami kiesett a számon. A Balaton parton táboroztam 18 éves koromig kb háromszor, nyaralni sosem jártunk, max egynapos kirándulásra a Mátrába. Nem lettem lelki nyomorult hogy anyámék nem cipeltek körbe Európa összes tengerpartján. Nem is értem ezeket az iPhone meg egyéb példákat. Tök jól felnő a gyerek iPhone nélkül, sőt kívánatos lenne anélkül nőnie... Akkor talán nem az instán meg tiktokon mosnák az agyukat, hogy márkás ruhák, luxusnyaralások meg csilliárd lóerős lízingelt kocsik nélkül csak nyomorogni és megkeseredni lehet.