Miért pont az én papám haldoklik? Mért őt viszi el a rák? Miért? :'(

Az ilyen fájdalmas veszteségek a tudatos vagy a vallásos embereket megtanítják néhány dologra. Pl: "Én az Úr vagyok a te Istened, ne legyenek előttem más isteneid." (úgy kell értelmezni, hogy még a nagypapa sem.) "Aki hisz énbennem, ha meghal is él"

Ha nem keresztény, hanem a keletiek "karma" filozófiájában hiszünk, akkor azt kell tudni, karmája mindenkinek van. Aki elmegy, annak is, akik gyászolják, azoknak is. A karma az előző életekben nem megtanult leckék újratanulása, és ezeken túl a jelen élet leckéi.

Ha viszont materiális az ember, akkor az öröklési anyagokban, a génekben keresse a hibát, azonkívül az életmódban, és a táplálkozásban. A hús (kivált a sok hús) a cukor, a fehér liszt (fehér kenyér, zsemle, tészták, ezzel együtt a zöldségfélék mellőzése :ezek rossz táplálkozási szokások. A lelki tulajdonságok is befolyásolják az ember egészségét, pl: sok hajsza, idegeskedés, önzés, szerzési vágy.. szóval ilyenek.

Lehet, hogy egyik sem vígasztal meg ezek közül. Akkor csak egyben bízhatsz: az idő begyógyítja a sebeket.

De addig is bizakodjál! Az orvostudomány csodákat tesz manapság!

Édesapám idén halt meg, hosszú betegség után, mégis váratlanul, 58 évesen. Úgy érzem nem lehet feldolgozni a fájdalmat. Éljük tovább az életet, mert kénytelenek vagyunk, de már semmi sem ugyanolyan.

Nagyon sajnálom, és tényleg csak azt tudom ajánlani én is mint itt többen is tették, hogy annyi időt töltsél vele amennyit csak tudsz, és töltsétek kellemesen.Ez nemcsak neked, de még neki is nagyon jól fog esni.

Egészségesen élt, nem cigizett, nem volt stressszes? Ha igen, akkor ezért, ha nem akkor nagyon szomorú:(

A mi családunkban csak azok haltak meg ilyen korán, akik dohányoztak :(

Igazából nem értem miért kell túldramatizálni a dolgot. Ne érts félre, értem, hogy nagyon szereted a papádat, és számodra biztosan egy fantasztikus ember, akit még szeretnél sokáig magad mellett tudni - de a halál az élet rendje.

Ha valaki meghal, annak oka van. Ha vallásos vagy,akkor nem nagyon kell olyanokról beszélnem neked, mint a lélek, a sors, és a tapasztalat, vagy hogy mit kellett tanulnia az élettől, és hogy miért kell elmennie, ha lejárt az ideje.

Ha nem vagy vallásos, akkor az oka a testi életképtelenség. Azt hiszem, sokkal jobban örülnék, ha 54 évesen meghalnék, mintha egy tehetetlen, függő valaki lennék, akit mindenféle gépekkel és gyógyszerekkel tartanak életben - mert az már minden, csak nem boldogság. És ha nincs boldogság, mi lesz az élet értelme és célja?

Nem megbántani akarlak, hanem arra felhívni a figyelmed, hogy a halálnak mindig van oka. A "miért ő" kérdésnek semmi értelme, mert ha állandóan ezen forogsz, akkor abba a hülye tévképzetben fogsz kikötni, hogy neked valaki ártani akar, ezért pont a te nagyapád hal meg. Nem, senki nem akar téged ezzel kínozni, és mindenkinek meghal előbb-utóbb valakije, sokaknak még fiatalabban - ezt kell megértened.

A halál pedig nem egyenlő a megsemmisüléssel - szerintem. Ha a lélek nem hal meg, csak önmagad sirathatod a halálakor, senki mást.

Igen sajnos ezt muszáj elfogadni.

Szép dolgokat élt meg veletek,sajnos egyszer mindenki meghal.

Tudom,hogy rossz érzés,de előtte ezt ne mutasd,használd ki az időt és tedd nagyon boldoggá Őt.

Ez a legtöbb amit tehetsz.

Nagypapám 12 évig élt csontrákkal.Elég makacs ember volt,közölték vele mi a baja,diagnosztizálták,de azt mondta neki nincs ideje ilyesmire.A végén igazság szerint örültünk,hogy meghalt.Gonosznak hangzik,de a végén az utolsó 2 évben olyan szinten leépült és annyit szenvedett,hogy úgy éreztük így neki is a legjobb.

Az agyműtét,mint reménysugár jól hangzik,de akkor se szabad túl sokat beleképzelni.A rák a egyszer előjött,újra kiújul.Anyukám él és ez nagy szerencse,de neki az elmúlt 6 évben 5x volt rákja.

Mint ilyen családban felnőtt ember,akinek elég sok hozzátartozója lett rákos,én is azt tudnám ajánlani,hogy figyelj oda magadra!Menj orvoshoz évente legalább 1x teljes kivizsgálásra és minden tünetre nagyon figyelj,mert a rák alattomos!Ez kicsit hipohonderesen,de jobb félni,mint megijedni.

Mellesleg szerintem azon kívül,hogy sokat vagy vele,ne mutasd neki az elkeseredettséged.Szeresd és próbáld vidítani.Hiszen az unokája vagy,a fényforrás az életében. :)