Akinek haldoklott vagy haldoklik az ismerőse az mit tud ajánlani az alábbi helyzetemre?

Nekem a mamám halt meg enm rég.. sokan legyintenek erre, mondván h "ugysem álltak olyan közel egymáshoz, előfordul" ..ez nem igaz, együtt éltünk vele, nagyon szeretem még mindig... tudom, nem ugyanaz a két eset,de a lényeg, hogy érezhesse h te ott vagy mellette. Ha látod h szomoru, nem kella beszéd, csak simogasd mega hátát, vagy öleld meg, ennyi is éppen elég. Ilyenkor jön rá az ember, hogy kire lehet számítani, szval a lényeg, h érezze h vele vagy..remélem tudtam segiteni.és nagyon sajnálom..

17L

Elég sok közeli hozzátartozóm halt meg ebben az évben, azt hiszem megtanultam jól kezelni a dolgot. Mindannyiuknál előre tudható volt, hogy nem lesznek már velünk sokáig, úgyhogy volt idő hozzászokni a gondolathoz.

A kulcs ott van, hogy ne roppanjatok össze, és ne sírjatok, sajnálkozzatok, se egymás között se a haldokló között. Csináljatok közös programokat, nevessetek közösen, beszélgessetek sokat, ameddig még lehet. A halál az élet része, el kell fogadni. És így sokkal könnyebb, mint előre elsiratni valakit, majd még hónapokig gyászolni utána- ez mind a haldoklónak, mind a gyászolónak könnyebb. El kell fogadni a halált. Gondolj a párod anyukájára, aki egészen biztosan nem akarná, hogy összeroppanjatok. És magatokra is gondolj, mert nem engedhetitek meg magatoknak a luxust, hogy összetörjetek.

Párom mamája haldoklott tavaly,hirtelen betegség,10 nap alatt elvitte.

Semmit nem tudtam,csak meghallgatni,átölelni,vigasztalni,és 66x megkérdezni hogy mit segitsek,ne egyedül csinálja (gyakorlatias dolgok,temetés,papirok,miegymás)

amikor kinn voltunk az 1 éves évfordolón gyertyát gyújtani,mondta,sosem felejti el,hogy mellette voltam,nem tudtam volna többet annál hogy érezze,nem marad egyedül.

Viszont rokon férfi (4.x) rákos,rengeteg áttét,többször műtve,kemók sorozata,már több orvos kezdi csodálni hogy még él,de ránézésre már nem jósol neki senki sokat,ő és a felesége is már az elején megmondta,aki mer gy zánakozó,sajnálkozó kijelentést,bármit,annak nem mennek a közelébe,nem fog belehalni és kész.Élnek mint addig,igaz már járni alig tud a férfi,dolgozni 2 éve nem,de akkoris.

Ugyh ők,bár közeli rokon,inkább kerülöm,mert nem tudom nem sajnálva nézni.

Nekem a beszélgetés segített.

És az, hogy tudtam, akár 100-adjára is elmondhatom,

elmesélhetem, elsírhatom a fájdalmam.

Ez meg is történt.

100-adjára is együttérzően hallgatott a párom.

Szerintem fontos kibeszélni magunkból a fájdalmat.

Anyukám tavaly halt meg, szintén az ötvenes éveit taposta. 3 hétig lebegett élet-halál között az intenzíven.

Én olyan típus vagyok, hogy magamtól nem nyílok meg. Sokszor rosszul esett, hogy a férjem nem kérdezte meg, hogy hogy vagyok, akarok-e beszélni róla?

De van egy barátnőm, sokkal régebben ismer, mint a férjem, ő sokszor kérdezgetett, így neki öntöttem ki a szívemet. Mert jól esett, és szükségem is volt rá, csak valahogy magamtól sosem kezdtem bele.

A mai napig nem tudtam feldolgozni anyukám halálát, de sajnos már senki nem kérdezi meg, hogy hogy vagyok és mit érzek. Pedig olyan jó lenne néha beszélgetni róla.

De te ismered a párodat, te tudod, hogy ő milyen típus. Az én férjem pl. olyan, hogy harapófogóval sem lehetne kihúzni belőle semmit, ha olyan a kedve. Aztán egyszer csak, amikor ő úgy gondolja, akkor jön, és elmondja, mi bántja.