Mit tennétek ebben a helyzetben? (gyerekvállalás)

16:00 vagyok.

Nem mondom, hogy húú, de jól állok anyagilag, de attól függetlenül mindene megvan a babának. Nem vettem neki új ruhákat, beértem a turisokkal, kis fertőtlenítő, fehérítő, s mintha új lenne... Nem vettem 50 000 Ft-os babakocsit, kiságy helyett beértem egy mózeskosárral egy ideig. Játékaimat becsben tartottam, lesz mivel játszania, pelenkát találtam nagyon jó árban, nem muszáj márkás pamperszt venni... Cumisüveg, babakozmetikumok, gyógyszertári cuccok is meglesznek apránként... S megteszek mindent azért, hogy legyen tejem legalább 6 hónapos koráig.

Amúgy decemberben születik meg...

Soha nem voltam még külföldön, erdélyi vagyok, itt van elég látványosság, s akár vonattal is elutazhatok a közeli hegyekbe egy napra nyáron, attól, hogy lesz Babám fogok menni vele kirándulni. Nem vágyok tengerpartra, szigetekre, külfőldi nagyvárosokra, nekem tökéletesen megteszi a hegyi patak, s a fenyves erdő :)

De persze ez szubjektív dolog... nekem jó így, lehet másnak nem...

Én megtartanám. Több olyan ismerősöm van, aki baba mellett jár egyetemre.

Anyagilag sem értem, mitől lenne olyan húzós a babázás. Mi abban a kiságyban aludtunk, amiben anno anyukám, és hacsak valamelyik testvérem el nem happolja előlem, akkor az én babám is abban fog aludni.

Szerintem hozzáállás kérdése a dolog. Aki a babára fogja, hogy nem tett meg ezt vagy azt... hát az valószínűleg baba nélkül sem tette volna meg. Jó példa erre anyukám, aki állítja, hogy azért nem fejezte be az egyetemet, mert babázott. Múltkor a kezembe került az indexe... tisztán látszik, hogy egyáltalán nem erről van szó!

Én anno úgy döntöttem, hogy ha érettségi előtt teherbe esem, akkor elvetetem, de ha utána, akkor nem. Ehhez ma is tartom magam, bár eddig még nem sikerült teherbe essek. Nem a baba az élet értelme, de szerintem segít az elérésében.

Ám egy gyermek életéről van szó. Nem kéne csak úgy dobálózni azzal, hogy "tuti biztos elvetetném"...

Ha meghallanátok a kis dobogó szívét a pocitokban szerintem nagyon átgondolnátok ezt a kijelentést...

Mindent lehet, csak akarni kell!!! Pénzt is meg lehet oldani, egyetemet is, mindent!

én alapjában véve nem vagyok abortuszpárti, de emiatt a mondat miatt nem tartanám meg: "anyagilag nem vagytok túl jó helyzetben, annyi pénzt keresne az apja, hogy 2 embert se nagyon tudna eltartani, nemhogy hármat."

ha nincsenek meg a megfelelő anyagi körülményeim, akkor nem vállalok be egy babát, mert semmiképpen nem akarom, hogy bármiben is hiányt szenvedjen.

a szülőket meg nem akarom "kihasználni" anyagilag, mégha szívesen is segítenének. nekem ez nem fér bele.

érdekes kérdés.

pár nap múlva 23 éves leszek. sok lánynak ebben a korban már gyereke van, akit tudatosan vállalt.

ha úgy esne a dolog, biztosan megtartanám, de egy kicsit sajnálnám is, hogy kihagyok pár dolgot az életemből.

sokáig úgy gondoltam, h 25 évesen már gyereket szeretnék. nem tudom, a következő 2 év alatt milyen impulzusok érnek, merrefelé tart majd az életem, és hogy készen állok-e majd.

szerencsére az anyagi feltételek adottak, van lakásunk, a páromnak jó munkája, nekem is lesz majd valami, ha befejezem az egyetemet.

de amíg lehet, várok. persze, nem 40 évesen szeretném az első babámat. de azt sem szeretném, hogy bármilyen rossz érzésem legyen a gyerekvállalással kapcsolatban.

jó kapcsolatom van a volt gomis osztályommal, szóval úgy határoztam, ha megszületik az első baba abból a baráti körből, akkor talán nekem is megjön a kedvem, és lesz kitől tanácsot kérnem, valamint közelebbről láthatom, hogy mivel jár egy ekkora döntés.