"Fárasztó" babák-kisgyerekek szülei! Nem ment a gyerekvállalás a kapcsolatotok-házasságotok rovására?

hát most hogy belegondolok

lehet várnunk kellett volna még

legalábbis férjem nem vmi apatipus

türelmetlen, ha éjszaka sír a lányunk 14 hós akkor üvöltözik hogy ő nem tud aludni és még sorolhatnám

emiatt sokat veszekedünk

tudom hogy mindene a lánya, de ha nem lenne se volna probléma.......

Nem tudom mekkorák a gyerekeid, de azért mindig kell 5 perc egymásra. Nekem még csak 1 fiam van, most várjuk a tesót. Amikor apa megjön szaladunk elé, később közösen játszunk. A fürdés felváltva van(egyik nap másik nap apa), szigorúan 8.30-kor alvás, és utána mi összebújunk.

Amikor gyermeket vállalsz ezt is vállalod, nincs olyan gyerek aki nem "fárasztó", nem tudom a párod mennyire veszi ki a részét a gyerek nevelésből, de ha beosztjátok akkor több idő marad egymásra.

A családban van egy házaspár, nekik egy év korkülönbséggel jött is a következő gyerek. Nekik nagyon ráment a kapcsolatuk, apuka állandóan melózott, anyuka folyton otthon, soha nem mehetett sehova, folyamatosan a gyerekekkel volt, apuka az utóbbi időben hihetetlen agresszív a gyerekekkel, elkezd velük kiabálni ha egy picit is ellenállnak, nekik nagyon nem jött be a dolog. :\

Biztos vannak, akiknek jól megy a dolog, de nekik nem ment. Sok sikert.

Nekünk nagyon megváltozott a kapcsolatunk a férjemmel a baba születése után.

Addig olyan nagyon szerelmesek voltunk, soha nem sértettük volna meg egymást.

Aztán megszületett a ma már 2.5 éves lányunk és jöttek a veszekedések, a nem odafigyelések egymásra, álitólag én hanyagolom, nem szeretem, stb. Persze eleinte mindenki fáradt, főleg az első hónapokban. Az elsőévben volt olyan, hogy 1 hétig nem szóltunk egymáshoz, és csak azért jött haza aludni a férjem, mert nem volt hova mennie ( a szüleihez nem akart).

Aztán lassan túléltük ezt az időszakot, most már simán beszólogatunk egymásnak :)

Szeretjük egymást, de van valaki, akit mindenkinél jobban szeretünk, a kicsi lányunk, ő az első, és legtöbbször most is ő a vita tárgya, mert minek ilyen, minek nem eszi vagy eszi ezt meg azt, minek nem köszön, minek sir stb.

Pedig nekünk teljesen tudatosan jött a baba, tervezett volt. De szerintem mindenkinek megváltozik az élete ha gyereke születik. Amig szeretjük egymást és megtudjuk beszélni a dolgokat, biztosan együtt maradunk, de az ellen vagyok, hogy csak a gyerek miatt maradjunk együtt, mind a mellett, hogy válás ellenes vagyok.

Először is, minden családban mást jelent a "problémás" jelző. Míg az egyik családban természetes, hogy a gyerek mindenben részt akar venni, és rengeteg figyelemre vágyik, addig egy nyugodtabb temperamentumú családnak hirtelen sok lehet egy pörgősebb, sosem fáradt kisgyerek. A párkapcsolat is megváltozik a gyerek érkezésével, ami időt eddig csak egymásra fordítottatok, abból most jelentős részt kér az apróság is magának. De ez az élet rendje, és erről szól a családalapítás.

Nálunk egy igazi ördögfiókát hozott a gólya, ráadásul nem is volt teljesen tervezett a kicsi, későbbre terveztük Őt, de Ő máshogy döntött, jönni akart, és mi fogadtuk. Első perctől nagyon eleven, és nem szeret egyedül lenni. Mindent maga akar kipróbálni, alig van félelemérzete, nagyon ügyes, és találékony. Másfél évesen kimászott a kiságyából, és most, 3 évesen is tele a teste puklikkal, foltokkal, a felfedezőútjai emlékeivel. :) Borzasztóan akaratos, amit a fejébe vesz, attól nem tágít. Bármire képes, és bármit elvisel a cél érdekében, nem használ se szép szó, se büntetés. De éppen emiatt a végtelen kitartás miatt sok dologban jóval előbbre jár, mint a kortársai.

Naponta megvívjuk vele a magunk kis csatáit, kezdve az esti lefekvés időpontjától egészen a biztonságos biciklizés szabályaiig. Egyre több ősz hajszálunk van. Gyakran egymással is veszekszünk, fáradtak vagyunk, alig van időnk egymásra. Az intim esti együttlétek helyett többnyire két leharcolt zombi horkol a tévé előtt... Mégis: ezerszer megéri. Mert az a makacs kis rozsomák, akivel ma olyan nehéz bánni, egyszer majd felnőtt lesz. És felnőttként az akarat és a kitartás - megfelelő kreativitással és intelligenciával párosítva - olyan erény, amely elengedhetetlen a sikerhez, bármibe kezd is az ember.

Okos, erős, szép, és egészséges. Nem kívánhatunk többet ennél. Igényli a figyelmet, és kitől várhatná, ha nem tőlünk, a szüleitől. Büszkék vagyunk rá, és mindennél jobban szeretjük. Ő a kapcsolatunk igazi értelme, és ezt mindketten tudjuk. Fárasztó? Igen, az. Megváltozott-e a kapcsolatunk? Igen, meg. Mégis, már a testvérkét tervezzük, mert soha életünkben nem voltunk még ennyire boldogok. Talán lesz majd pár olyan éjszakánk, amikor később alszunk el, mint a rosszcsont nagyfiunk, és akkor összejöhet... :)

Néhány gyakorlati tanács:

Keressetek egy nagymamát, kedves szomszéd nénit, bárkit, aki néha vigyázni tud egy-két órát a lurkókra, és mozduljatok ki! (Vagy csak nyúljatok el kényelmesen otthon egy jó film előtt, netán élvezzétek egymás társaságát!)

Keressétek a kisgyerekes párok társaságát! Remek programokat lehet ám gyerekekkel is csinálni, pl. egy közös bográcsozás, séta a parkban/kiserdőben, a gyerekek közös bicikliztetése, stb. nagyon jó mulatság lehet. A szülők között ti magatok is barátokra leltek, ráadásul olyanok között vagytok, akik maguk is hasonló cipőben járnak, mint ti! A gyerekek pedig szépen elfárasztják egymást a nap végére. (Nálunk ez remekül működik, igazi kis családias csapat alakult ki a kisgyerekesekből a környéken, együtt vagyunk minden délután, és közben a lakóközösségért is sokat teszünk, szemetet szedünk, kiharcoljuk magunknak a játszóteret, közös óvodát keresünk a lurkóknak, stb. A gyerekek is nagyon jó barátok lettek, de mi, felnőttek is megkedveltük egymást.)

Értékeld, hogy Apa Nektek keresi a pénzt! Érthető, ha fáradt, és joga van este a meleg vacsorához. Azonban neki is tudnia kell, hogy a gyereknevelés 24 órás munka, a szülőknek nincsen szabadnapjuk. Így Te hétvégén is ugyanazt csinálod, amit hétköznap. Te is elfáradhatsz. Kössetek kompromisszumot: Te vidd ki néha a gyerekeket napközben, ha Apa otthon van, hogy ő pihenhessen, cserébe ő is segítsen Neked időnként! A gyerekeinek szüksége van rá is, hétvégén menjetek ki együtt sétálni! Valószínűleg olyan keveset van a kicsikkel, hogy lassan elfelejti, miért is dolgozik.

Nem írtad, van-e neki másik, nagyobb gyereke pl. előző kapcsolatból. Mivel idősebb, gondolom, van. Talán úgy érezheti, hogy neki már nem kellett volna újra kisgyerekkel küzdeni, hiszen gondoskodott az utódokról. Hát hagyd, hogy a kicsik bebizonyítsák neki, igenis a legnagyobb ajándék a Sorstól, hogy megszülettek! Tartsatok Apa-napot, amikor a nagyobb lurkó meglepheti valamivel az apját. Ha mástól nem, ettől el kell, hogy olvadjon. :)

"mostmár ki merik mondani hogy majdnem szétmentek a "gyerek miatt",de tul élték. "

Ne haragudj kérdező, de olyan, hogy a kapcsolat a gyerek MIATT menjen szét nincs. Se idézőjellel se anélkül...A gyerek nem kérte, hogy meg akar születni, Ti döntöttetek, Ti vállaltátok be.

Persze, hogy nem könnyű amikor a gyerek nyűgös, persze hogy rá kell figyelni minden pillanatban, igen, ez a SZÜLŐK DOLGA (NEM PEDIG A GYEREK HIBÁJA)...

Az a kapcsolat, ahol gyermeket vállalnak a szülők stabil, kiegyensúlyozott kellene legyen...nem hiányozhat egy házasságból a közösen töltött idő, az intimitás, a beszélgetések stb. Ezeket csak akkor tudjátok elérni, ha BEOSZTJÁTOK az időtöket. Anya mosogat míg apa fürdeti a gyereket, anya sétál a gyerekkel míg apa takarít, anya pelenkázik míg apa kirakja a vacsorát...és ezer ilyen dolog. Egymásnak partnerei kell, hogy legyetek, különben a fene megette az egészet.

Jajj és kérlek ne használd ezt a kifejezést, hogy a gyermek elválaszt Titeket, nem a gyermek választ el, minden alma belülről kezd el rohadni...

Kérdező Tegnapelőtt 19:56:

Azt írod:

"Leiah,és biztos vagy abban hogy annak nem lesz hátulütője hogy egymáshoz már csak zombiként tudtok viselkedni a fáradságtól? Nem félsz hogy felötlik benne hogy menniyvel jobb lenne valaki olyannal is találkozgatni,akinek van energiája szexelni,beszélgetni,és közben a gyerek sem sikit a fülükbe?"

Nem félek ettől. Nem a szex az egyetlen mozgatórugója a kapcsolatunknak, sokkal több vagyok a párom számára, mint egy test, akivel boldoggá teheti önmagát. Beszélgetni pedig séta közben is lehet, miközben a lurkó fárasztja magát a biciklijén. :)

A gyereket közösen vállaltuk, a kettőnké, mindketten benne vagyunk. Együtt vagyunk rá büszkék, és együtt nyűglődünk vele akkor, amikor a kevésbé aranyos arcát mutatja. Amikor mindketten fáradtak vagyunk, nem kérdés, hogy jobban vágyunk az alvásra, mint egy kis lepedőakrobatikára, de amikor pl. csak az egyikünk fáradt, olyankor a másik gyakran erőt vesz magán, és a végén általában nem bánja meg ő sem. :)

Ahol nincs gyerek, ott is lehet aggódni azon, hogy egyszer csak belép a párunk életébe egy szebb, jobb, megértőbb. Én nem aggódtam akkor sem, és most sem aggódom. Mi tudjuk, miért egymást választottuk, 5 évünk volt egymásra, amíg nem voltak gyerekek. Kiismertük egymás hibáit és erényeit is. Az az időszak akkor kettőnkről szólt, de amióta megvan a gyerkőc, azóta lettünk igazán Család. Most már a gyerek a legfontosabb.

Nem félek, hogy elhagy a párom. Bolond lenne. Mi szerelemből találtunk egymásra, az pedig nem múlik el, legfeljebb átalakul. Találhatna magának kellemes numerákat, de azzal elveszítene minket, akiket a legjobban szeret. És ez visszafelé is ugyanígy igaz.

Mindezektől függetlenül tenni is kell azért, hogy a párkapcsolat ne hűljön ki. Nálunk gyakori a közös pancsizás valamelyik élményfürdőben (gyerekestől természetesen), ami nagyon jól összetartja a családunkat, de ha néha egy kis meghittségre vágyunk, lepasszoljuk Lurkó urat a nagymamájához, és pár órára megszökünk. :) A lényeg, hogy nem törődünk bele a napi rutinba, és teszünk érte, hogy legyenek közös élményeink.