Miért jó a kisgyerek? Mi a gyerekvállalás értelme észérvekkel?

Ez most hülyén hangzik, de más gyereke mindig idegesítőbben sír, mindig rosszabb, elviselhetetlenebb és büdösebbet kakál, mint a saját. Főleg egy anya számára.

Megszületik a kisbaba, és ahogy telnek a hónapok úgy egyre jobban "beleszeretsz". Ha megtartja már a kis buksiját, azt mondod, hú, de ügyes, ha jó húsos, hurkás, akkor arra vagy büszke, ha meg olyan, mint az én lánykám, hogy vékonyabb(tökéletes súlya van a korához, de nem hurkás), akkor azt mondod, "vigyáz az alakjára", szóval akkor meg az a jó. Az első évben fejlődnek a legtöbbet, az alapdolgokat 2 éves korukig sajátítják el. (járás, beszéd...stb) Amikor először csinál valamit, nagyon büszke vagy rá, és nem győzöd mesélni, hogy a te gyereked már ezt is tudja:D Ha te tanítasz meg neki valamit (pl bilire szoktatás, színek neve...stb), nem győzöd verni a mellkasod, hogy te tanítottad meg neki:D Büszke vagy rá, hogy tudod egy nézéséből, hogy mit akar. Büszke vagy rá, mert te csináltad, pláne, ha anya vagy.

Szerintem a kisbabák a legédesebbek...legvédtelenebbek és olyankor az a feladatunk, hogy megvédjük őket.

Ha szeretnél a témában olvasni ajánlom a "varázslatos évek" vagy a "bölcsek a bölcsőben" c könyvet. Mindkettő fantasztikus olvasmány:)

Am. szerintem elég szomorú ha valaki úgy hal meg, hogy nem hagy maga után senkit...:-(

Folytatva: a többi az szubjektív.

A pelenkázástól ne félj, mint ahogyan saját magad el tudod látni anélkül, hogy otthagynád a mellékhelységet (furcsa is lenne), úgy a gyereket is el fogod tudni. A görény is bírja a saját szagát. Érdekes, hogy ez közeli rokon gyerekekkel sem működik már így. Csakis sajáttal. Ráadásul még oda is fogsz figyelni a szagra, hogy rendben van-e, szagra, színre, állagra, tartalomra - és frissen sült kenyérhez fogod hasonlítani a szagát. Szörnyű, mi? Pedig tényleg.

Gyakorló szülőként meg rájössz majd, hogy amíg a gyerek csak fekszik a hátán, az a legnyugisabb, sokkal több a baj, ha már forogni, ülni, mászni, pakolni, járni kezd, mert akkor sorrendben: beszorul, leesik, eldől, felborul, magára ránt, elesik stb. Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.

A 2-3 éves kor utáni nyíladozó értelmi korszakot pedig addig kell megalapoznod. Senki nem mondja, hogy könnyű lesz. De azt sem, hogy örömtelen időszak ez!

Viszont észérveket felhozni ezen időszak mellett olyan, mint a főzést a kémiai folyamatok összességeként leírni, vagy bármilyen erős érzelmet racionálisan magyarázni.

Szerintem csak az első 2-3 hónap az, amikor tényleg nem sok értelmét látja az ember a gyereknek, akkor tényleg nem sok mindent csinál. De anyaként valószínű, hogy te látod majd az első mosolyát, és minden egyes fejlődési lépcsőn te segíted át.

Amit írtál, hogy várod, hogy nyíljon az értelme, nem 4-5 éves kor körül történik meg. Ahhoz, hogy odáig eljusson, rengeteget kell tanulnia, és milyen nehéz megtanulnia úgy pl. egy nyelvet, hogy nincsenek meg hozzá a saját nyelvi gondolatai. Ha mi nem értünk pl. angolul valamit, van rá szótár, ami megmondja. Neki nincs ilyen szótára. Neki épp ezért nem tudod elmagyarázni, hogyan kell enni, járni, egyedül elaludni, ezek jó részét meg kell tapasztalnia.

Nem hiszem, hogy ésszel meg lehet, vagy meg kellene érteni. Amikor megfogan a testedben egy élet, másként fogsz érezni, gondolkodni. Nem az értelmeddel, a lelkeddel fogod szeretni azt a kis jövevényt, aki a testedben talált menedéket, ott fejlődik. Érezni fogod őt napról napra. Amikor már mocorog, akkor fogod talán igazán megérteni azt a csodát. Várni fogod, hogy a karodban tarthasd, hogy beszívhasd a bőre illatát. Onnantól mindegy is lesz, mennyire nem illatosat "termel", hányszor hány le, hány éjszakát nem alszol végig. Olyan mély felelősséget és szeretet fogsz érezni, amely törli a mostani aggályaidat. Tudom, most még ez hihetetlen, de a gyereked egyetlen mosolya, az érzés, amikor a kicsi öklét a melledre teszi, mindent meg fog magyarázni, ami most nem érthető.

El fog jönni a pillanat, amikor az első lépése, szava, az első alkalom, amikor képes használni a bilit nagyobb jelentőségű lesz, mint a Nobel díj.

A más gyereke ezt az érzést nem adhatja. Kivülállóként valóban bőgőmasina, büdöset kakil, csak nyűg van vele. A saját babád más lesz. Egyetlen a Világegyetemben, különleges. Semmit nem kell "produkálnia" a végtelen szeretetedért, csak annyi kell, hogy lélegezzen, verjen a szive. Megérteni most sem fogod, csak amikor átéled. De ne félj tőle, ennél nagyobb csoda nem létezik. Az egyetlen, amiért érdemes nőnek lenni.

Ráadásul ezt az érzést soha nem fogod elveszíteni. Akkor is látni fogd a gyerekedben az egykori apró, Rád utalt kis lényt, amikor két méter magas, szőrös pasi lesz, vagy anyányi nő.