Miért jó a kisgyerek? Mi a gyerekvállalás értelme észérvekkel?

Ahogy először elolvastalak hirtelen az jutott eszembe, hogy örökbe kéne fogadnod egy 4 éves gyereket! :D Na de viccet félre téve. Ez az egész érzés nem akkor kezd kialakulni amikor megszületik a gyerek hanem akkor mikor megfogan és kiderül számodra, hogy terhes vagy. Már akkor bimbóznak benned ezek az érzések és lehet az elején lesznek majd félelmeid a kakis pelussal kapcsolatban, de ezek a félelmek egyből megszűnnek ahogy túl leszel az első pelenkázáson. És ez minden egyébbel is így van. A terhesség nem csak azért tart 9 hónapig, hogy a baba megérjen az életre hanem azért is, hogy a nő anyává érjen. Amikor egy új kisbaba megszületik akkor egy új édesanya is megszületik. Mindenki szereti a gyerekét mert ez nem egy eldöntendő kérdés, hogy szeretem vagy nem, hanem ösztönösen benned van ha tetszik ha nem. És az által, hogy ez ösztönösen benned van eltöröl maga mellől minden olyan érzést ami azt keltené benned, hogy nekem nem kell ez a gyerek, mert ezzel baj van, pisil, kakil, magatehetetlen, stb. Így ezt nehéz megérteni és nehéz elmagyarázni is, de hidd el hogy amint anya leszel már magától értetődő lesz :) Akkor neked a világ legtermészetesebb dolga lesz, hogy pelenkát kell cserélni meg gondoskodni kell a babáról, szoptatni kell, stb úgy fogod érezni, hogy nincs is más amit szívesebben tennél, mintha tudnád, hogy erre rendeltettél és olyan természetes lesz mintha egész eddigi életedben ezt csináltad volna. Én még terhesen sem tudtam elképzelni, hogy majd az én gyenge kis mellemet egy gyerek fogja szívni, meg majd abból tej fog jönni. Rágondoltam és rendesen féltem. De ahogy megszületett rögtön az volt az első gondolatom, hogy meg kell ölelni és mellre kell tenni. Nem tudom, hogy honnan jön a késztetés, de jön. Mikor majd ott lesz veled a kisbabád, hazaviszed a kórházból és kimondhatatlanul boldog leszel, hogy végre megkezdhetitek hármasban a közös életeteket. Napról napra szebbnek, ügyesebbnek és okosabbnak fogod látni.

Az én kisfiam most 18 hónapos, már nem olyan babás baba mint kisebb korában volt, inkább már kisgyerek mint baba. Nagyon szeretem és nagyon jól látni ahogy egyre ügyesebb és okosabb, mindig csinál valami új dolgot és akkor olyan büszke vagyok rá. Ugyanakkor sokszor eszembe jut, hogy milyen jó volt mikor még picike volt, szerettem azt az érzést, hogy rám van utalva, én vagyok neki a világ. Persze most is én vagyok, de ahogy egyre nagyobb lesz úgy kezdik egyre jobban más dolgok is érdekelni. És ha hiszed ha nem olyan gyorsan megy az idő. Mintha két hete lett volna pozitív a tesztem és már itt van és már szalad, beszélget, pakol, táncol, stb. Úgyhogy rettentően gyorsan elszalad az idő. Ki kell élvezni amíg kicsi mert vissza fogsz vágyni abba az időbe mert az az időszak tényleg gyönyörű :)

ez alapesetben ösztön, és érzelmi kérdés, de észérveket kértél, azt írok :)

olyan, mint egy befektetés, vagy inkább vállalkozás: most beleraksz pénzt, munkát, az első pár évet végighajtod azért, hogy később élvezhesd a munkád eredményét. ha jól dolgoztál, jó eredménye lesz, de ugyanúgy bele is lehet bukni, mint egy vállalkozásba :)

Ezeknek a dolgoknak mint gügyögés egyátalán nincs jelentőségük. Ahányan vagyunk annyiféleképpen neveljük a gyereket. Sokan vannak a gügyögéssel úgy mint te. Amíg nem akarsz gyereket addig nem is kell vállalni. Aztán egyszer csak jön egy érzés hogy mindennél jobban vágysz rá. Na akkor kell :). Az amit tapaztalni fogsz leírhatatlan. Hidd el senki nem szeretett még Téged annyira mint ahogyan ő fog. Úgy néz Rád mint egy csodára, ha csak hozzáérsz mosolyra húzódik a szája. A szeretet egy olyan dimenziója ez amit sajnos csak ebben a néhány évben élvezhetsz amit írtál. Utána fokozatosan kezd önálló élete lenni, és leválni rólad. Siratom én is az első néhány évet amikor csak egymáséi voltunk mint a szerelmesek. De a szerelem sem jó szó rá hiszen ez valami sokkal-sokkal erősebb. Ezzel nemcsak én vagyok így hanem más is. Ezért van az hogy a nőknek könnybe lábad a szemük ha egy csecsemőt látnak, mert életük legszebb éveire emlékeztetik őket.

A kakis pelenka meg a gondozás nem téma. Anno én sem tudtam semmit erről és el sem tudtam képzelni. De ez csak kívülről látszik gáznak tényleg nem téma.

"De az első 2-3 év amolyan fehér folt előttem, kakis pelenkákat, kialvatlan, morcos szülőket vizualizálok..."

A te szüleid is kialvatlanok voltak! ennyit talán megér a gyerek nem? amúgy nem kötelező! Mint ahogy a gügyögés sem!

A legnagyobb boldogság a világon,mikor a gyermeked a szemedbe néz,és rád mosolyog.Olyan igazi,boldog,babamosollyal,ami csak a tiéd.

Rögtön elfelejted,hogy hónapok óta nem aludtál,hogy örökké le vagy hányva,hogy piszkos pelenkák között élsz,és hogy hiányzik a régi életed.

Gügyögni pedig soha nem szoktam a babámnak,mert nem hülye,csak kisgyermek:)

Annyira jó volt olvasni az itt hozzászólókat!Mindenkinek igaza van,annak aki a jóról írt,és annak is aki a rosszról.Minden van az első két évben.Csöndes idegösszeroppanás, -hogy azért nehogy épp akkor,és miattad ébredjen fel a gyerek,és pont annyi ideig tartson,amennyi ideig tart a szundi.És van mennyben járás,mert a levegő is csak az kell,amit Ő kilélegzik. Én a 4 évesem mellől kicsit visszavágyom. (Az én gondom az néha,hogy nem tudom elképzelni,h szerethetnék mégegyet ugyanígy?! )

Nagyon igaz a mondás,h a gyereket élete első két évben megtanítjuk járni és beszélni,aztán mást sem hall,csak hogy üljön le,és maradjon csendben.

Nálam a fő vonal,a humor.Fontos,h tudjak a legnagyobb kétségbeesés közben is magamon és a gyereken is nevetni.Amíg nem tudott beszélni,szinte végigszinkronizáltuk az apjával.Még dorgálás közben is nevetnem kellett.(és innen üzenem ezt soha!soha ne tedd..csak magad alatt vágod a fát vele...csak nehéz volt megállni,amikor úgy nézett rám,mint a Shrek-ből a macska)

Szóval harcra fel!

Észérveim nincsenek,sőt ha normális,kiegyensúlyozott,kiszámítható,foltmentes életet szeretnél,akkor NE!De ha éveken keresztül egyazon napon szeretnéd megjárni a mennyet és a poklot,akkor ez a legjobb módszer. :)

Van egy kedvenc idézetem,nálam minden szó az elevenembe talát,amikor elősször olvastam,szerintem sokan éreznek hasonlóan: "Gyermeket vállalni igen nagy elhatározás.Ilyenkor dönt úgy az ember,h az élete végéig a testén kívül dobogjon a szíve."