Egy háztartásban, ahol a két fél ugyannyit dolgozik és fele-fele arányban fizetik a közös költégeket, mint élelmiszer és számlák, ott miért a nő dolga a takaríts, mosás, főzés?

azóta nem hagyom, hogy hozzányúljon a konyhához, mióta elmentem 10 napra konferenciára, és összekarcolta a vadi új inox főzőlapot. azóta is haragszom rá... :(

komolyan inkább beleroskadok a házimunkába, de ne tegye tönkre a lakást! :D

főzésnél segít zöldséget hámozni, vagy hús szeletelni. addigis beszélgetünk, hülyéskedünk. annyi pont elég.

18:06 os vagyok

Ja igen havat sem lapátolok, a kocsit sem takarítom, erdőre sem járok fát vágni mínusz 20 fokban.

És mit csinál mikor hazaérünk?

Közös vacsora, beszélgetés, vagy elmegyünk vásárolni vagy a szülőkhöz.

Szerintem ez kölcsönös, legalábbis az én értékrendem szerint.

Amikor én dolgozóm, a férjem főz, mos, mosósat, bevásárol, amikor én vagyok otthon, és ő dolgozik estig, akkor én teszem meg mindezt. Eltérő a munkarendünk.

De nőként segitek neki, együtt festjük ki a szobát, vagy ha épp új csempét rak fel a fürdőszobába, segítek neki amiben kéri. Sőt, ha az autót bütyköli, ott is szívesen megfogom az olajos vackokat, amikor szüksége van a segítségemre.

De cserébe, zokszónélkül megpucolja a krumplit, kiteregeti a ruhákat, megjavítja az elromlott turmixgépemet, és hasonlók.

Szerintem meg minden házimunkát meg kell osztani. Egy férfi miért ne mosogathatna?? Leesik a keze vagy mi történik?

Nálunk időfüggvénye, hogy ki mit csinál. Ha mindketten ráérünk és pl. egyikőnk se beteg, segítünk egymásnak. Nincs olyan, hogy én mosogatok, a párom meg fekszik és Tv-zik, azért mert a mosogatás "női" munka. Ő törölgeti addig az edényeket.

Ha pedig az egyikőnknek dolga van, vagy nincs otthon, egyértelműen az végzi el a teendőket, aki ráér.

Költözéskor pedig én is végeztem "férfi" munkákat. Ha kellett talicskáztam, köveket pakoltam. A párom mondta, hogy ő megcsinálja egyedül, de nem lett attól bajom, hogy besegítettem és nem lettem ettől kevésbé nőies. Ugyanez vonatkozik bármilyen itthoni teendőre.

Mi panelban lakunk a párommal. A főzésen és a takarításon kívül nem sok házi munka van. Én tanulok és mellette dolgozom, Ő pedig dolgozik. Nem is lenne időm így mindent megcsinálni.

Megosztjuk egymás között a munkát. Az egyetlen amit soha nem vállalna be, az a főzés. Ezt nem is szeretném átadni neki. Azt úgy érzem, hogy az én dolgom és szeretem is csinálni.

Én úgy látom, hogy manapság a fiatalok tetemes része, már nem tud úgy barkácsolni mint régen, nem ért annyira a villanyszereléshez és a kőműves munkához sem. (Tisztelet a kivételnek).

Én viszont nőkét minden házimunkát meg tudok csin

18:12-es vagyok folytatom :P

szóval én nőként minden házimunkát megtudok csinálni, sőt mivel otthon gyerekek lányok voltunk a fahordástól kezdve a fugázásig mindent csináltam. És sokkal jobb mint folyton az edényeket törölgetni.

Mindemellett, hogy én ezekbe besegítek és ugyanolyan lelkesen tudom csinálni, mint a párom, elvárom, hogy Ő is besegítsen nekem.

Ugyanis a mosógép lehet egy gomb benyomásával indul, de oda be kell pakolni (színeknek megfelelően), ki kell pakolni, lehetőleg úgy hogy száradás után a legkevesebb munka legyen velük, vasalni kell, főzni kell (ami néha egy fél nap), takarítani kell minden nap.

Aki ezt egyedül megcsinálja (és vannak páran) gyerek és munka mellett, annak emelem a kalapom, mert nagyon-nagyon nehéz.

Az a férfi, aki pedig emellett csak 8 órát dolgozik és várja a vacsoráját hét közben (mert füvet nyírni sem szoktak minden nap)az a szememben csak sértés a férfi szóra nézve. Egy igazi férfi nem tudja végignézni, hogy a felesége mindezt egyedül végigcsinálja.