Hogyan hatott rád a szüleid válása?

8 éves voltam, nagy törés volt a lelki világomban, de azóta is többé-kevésbé tartjuk a kapcsolatot apámmal

Évekig reménykedtem hogy talán újra összejönnek, de igazából ma már nem érzem, hogy depressziós lennék emiatt, vagy tönkretette volna az életem

"Szent meggyőződésem, hogy akkor, 6 évesen ment tönkre az életem."

Inkább arra gondolj, hogy akkor milyen életed lett volna ha az anyukád együtt marad egy alkoholistával! Ha a szüleid nem váltak volna el, akkor sem kaptál volna normális apaképet (férfi mintákat).

4-èves voltam mikor elváltak a szüleim. !De voltak nagyszüleim.

Az èn faterom is alkesz lett ,fontosabb volt neki a piálás meg a haverok mint a családja.

Ès ha ivott egy igazi agresszív gusztustalan kötözködő vadbarommá változott.

Visszagondolva örülök hogy elment. Ha vele kellett volna hogy felnőjjek megörültem volna.

Anyám nem tiltott tőlle de 12-èves koromig jártam hozzá hètvègère a másik faluba.

Kèsőbb újra nősül apám ,mert rájött hogy èletkèptelen pènzt se tudja beosztani egyedül.

Az új családja nem igazán kedvelt engem ,volt konfliktus is ebből.

Utánna megsèrtődtem 18 èves koromig nem is kerestük egymás társaságát apámmal.

Kb beszèlő viszonyba vagyok vele è ennyi...("de azt se tudom minek)

Lassan 40èves vagyok ,most kezdődnek csak igazán a gondok ,mert anyám elhunyt pár ève ,minden mindenkinek össze vissza a %-ban van a nevèn. A 40 èvnyi alkoholizmus meg megtette hatását ,így èrtelmesen megbeszèlni lepapírozni semmit nem lehet apámmal. Csak egy negatív vèn károgó megbízhatatlan fsz,,,

4 évesen váltak el a szüleim. Apumat 2 hetente hétvégén láttam, de jó volt a kapcsolatunk. Anyumnak lett új élettársa, totál alkholista. Kb 13 éves koromig bírtam a pénztelenséget és éhezést stb. Elkezdtem dolgozni, illetve 7 éves koromtól sportoltam versenyszerűen (kb ez segített, hogy emberré váljak). Igazi telepi kulcsos gyerekként nőttem fel, talán túl korán is. 13 éves koromtól dolgoztam suli után, hétvégén, szünetekben egészen 18 éves koromig, amikor a fősuli mellett már főállásban és fősuli után már szakmámban. Jelenleg 2 nyelven beszélek és a szakmámban és a sportban (immár nem sportolóként) sikeres vagyok.

Szummázva: Negatív dolog volt a válás, de abból a szempontból nem bánom, hogy nagyon erős, kitartó lettem, hisz mindent magamnak kellett kiküzdenem az életben. Sosem felejtem el honnan indultam és próbálok úgy élni, hogy másoknak példakép lehessek (ha már egy valakinek az tudok lenni, már megérte). Gyermekekkel foglalkozok sport terén, remélem sikerül átadni nekik mit kaphatnak ettől a dologtól. Sokukban kicsit magamat is látom.

Közben apum is pár éve masszív alkoholista lett. Anyummal tartom a kapcsolatot csak.

37 éves vagyok jelenleg és ha nagyképűen hangzik is, büszke vagyok arra, aki vagyok és ami lettem.

Menet közben egy betegséget is leküzdöttem, amikor már az orvosok is temettek.

Folyamatosan dolgozok magamon, hogy a gyerekkorból hozott dolgokat kigyomláljam a lelkemből, amik tudatalatt azért befolyásolnak, hisz ez természetes.