Szüleid, családtagod halála után mi az a szokás, amit felvettél az elhunyttól?

Miért utána kéne a szokást felvenni? Mármint hogy ha olyan szokás akkor nyilván akár még életében is csinálhatta ő is.

Semmiféle szokást vagy egyebet nem vettem fel egyetlen családtag halála után (sem elötte!)

Egyedül a nagyapám után: minden csavart, szöget, hasonlót felszedett az utcán, így ha zat mondtad neki, x méretű ilyenolyan akarmi kell, ment a sufniba és már hozta is. Amióta meghalt, az utcán elszórt csavarokról azonnal ő jut eszembe. Van egy kis ladikam ezekkel a csavarokkal.

Sok mindenben hasonlítok elhunyt szülőre, nagyszülőre, de a szokásaik felvételének időzítésének nem volt köze a halálukhoz. Inkább nálam is életkor, életkörülmények változása volt a döntő.

Volt pár jó mondásuk, ami azóta is szállóige a családban. Ezeket én is gyakorta használom, spontán módon.

Semmit ami a halálához köthető.

Anyósom nehezen mozog csípőficam miatt, de dolgozik, kocsival jár be a munkahelyére. Apósom minden reggel kiállt neki az autóval a hídra. A halála óta én csinálom.

miután engem nagycsalád nevelt, két dédszülőm és négy nagyszülőm is volt, és már csak egyetlen egy maradt így 25 évesen, valószínűleg a haláluk után vettem fel elég sok gyerekként látott mintát, de nem tudnám most neked szétválogatni, hogy kitől mit... talán azt tudnám kiemelni, hogy az egyik nagyapa bélyegeket gyűjtött, és a halála után én örököltem a gyűjteményt. (aktívan nem dolgozok vele egy ideje, fiatal pályakezdőként se időm se pénzem, de megvan biztonságban, majd egyszer arra is ráérek megint.)

Néhány szófordulatot.