Hogy képzelitek? (Lent)

17 éves vagyok,és nem így képzeltem az életem,ahogy most van,de így is jó.

párommal élek(29F).albérlet,kiscica,főzés,mosás takarítás,szakmát tanulok.kicsit egyhangú,barátaim nincsenek nagyon.

eredetileg szerettem volna még kicsit külön élni. de az élet ezt hozta. el kellett menekülnöm otthonról,párom mellettem áll.

ebből is látszik,hogy nem mindig úgy megy ahogy elképzeljük.

Nem panaszkodom,nincs rossz életem,de néha elképzelem,mi lett volna ha. talán mehetnék főiskolára. még az sem biztos hogy leérettségizem. hiszen dolgozni is kell. talán levelezőn,esetleg.ha nem olyan szüleim vannak,amilyenek,nem lett volna ez. páromat nagyon szeretem,bár a láng már alábbhagyott,de a kapcsolatunk harmonikus, általános vitáink vannak ugyan,bevásárlás,új holmik,miért nem borotválkoztál meg,ki mosogasson el,milyen cigit vegyünk.ő keresi a pénzt,én próbálom beosztani,mert ha rajta múlna kólán és csokin élne :)

próbálok otthont teremteni,kisebb nagyobb sikerrel,mert nem szeretek takarítani,de a főztömet szereti.

a továbbiakat úgy képzelem,hogy 2 év múlva,szakma után egy levelezős érettségi és jogsi,aztán talán egy rendszerinfós főiskola. ha nem főiskola,akkor vállalkozás,szabónak tanulok,amit imádok.

később kis családi ház,kutya,macska,kis veteményes.egy kis autó,amit olcsó fönntartani.

de tervezzünk csak,úgyis másképp lesz,ezt már megtanultam:)

17L

Én elképzeltem 17 évesen az életemet elég pesszimistán, és sokkal jobb lett, mint amit elképzeltem!

Így képzeltem:

- punnyadok valami egyetemen 5 évet

- járkálok megalázó állásinterjúkra

- unalmas munkahelyen fogok robotolni

- egy egyszobás albérletben nyomorgok egyedül

- senkinek nem fogok kelleni, mert csúnya vagyok

Ehhez képest most 24 évesen:

- az egyetem alatt elkezdtem webdesignerként dolgozni

- az egyetemet szüneteltetem, hogy teljesen a munkámra tudjak koncentrálni

- nagyon jól keresek

- vállalkozó vagyok, saját időbeosztással

- egy szép nagy lakásban lakom a párommal Budán

- a kisbabán dolgozunk :)

Én azt tanácsolom, hogy legyél talpraesett, agyafúrt, lásd meg a lehetőségeket, legyél nyitott, és eléred azt, amire hivatott vagy!

24 / L

kérdezőnek

Nem vagy egy kicsit időzavarban? Jövőre leszel 18.utána okj képzések? 1-1-éves? már ekkor 20éves leszel és még ki se mentél németbe. de mennyi időre mennél ki?

Mind szép és jó amit elképzeltél csak más a képzelet és más a valóság! mindig közbe jöhet vmi.de kívánom váljon valóra!

/egy idősebb hozzászóló/

Szia!

23 éves lány vagyok és ugyan ezt csináltam amit te... 18 évesen leérettségiztem...kitünővel...aztán elkezdtem a BGF-et, majd elválltak a szüleim és kimentem Cambridge-be 2 évre. Az ottani angol mondanom sem kell h csöppet sem hasonlít az itthonira. Én eljutottam a munkában egy bizonyo szintre ahonnan nem volt tovább mert volt ugyan egy angol nyelvvizsgám meg OKJ-s képzesem, de az angol előbb jut a jobb munkához mint a külföldi. Aztán tavaly hazajöttem és mondanom sem kell h elkezdtem egy sulit megint, de ez az ország egy káosz. Látom mindenki menne külföldre itt 16-18 évesen, de az sem fenékig tejfel ám...ezt jobb ha tudjátok. Ott a legjobb nyelvtudáoddal is max takarítónak vagy felszolgálónak vesznek fel! EZT TAPASZTALATBÓL MONDOM! :D De azrt sok sikert hozzá. Én tavasszal megyek ki Amerikába szerencsét próbálni hátha :)))

16 évesen azt hittem, hogy érettségi után a Színműre fogok járni, és rendező leszek, és majd együtt fogok dolgozni a barátommal. => Szakítottunk, én pedig visszamondtam a Színműt (nem a szakítás miatt.)

17 évesen már komm.média szakra akartam járni, és újságíró szerettem volna lenni.

Aztán érettségi után nem vettek fel az egyetemre, elmentem egy OKJ-re, amit utálok. Újságírást tanulok, sikerült megundorodnom a szakmától.

Most, hogy másodjára sem vettek fel az egyetemre, még mindig az OKJ-n kínlódok. Igaz, már lengyel szakra szeretnék járni.