Ha megbeszéltük a feleségemmel hogy így lesz akkor miért nem így csinálja?

Belefáradt, belefásult. Egy ablakmosásban vagy a kád kisúrolásában nincs sikerélmény max. átmeneti, de nem helyettesít egy munkahelyi sikert. Az évek alatt minden monotonná vált. Nincs anyagi bevétele, függ tőled. Nincsnek munkatársai, azaz emberi kapcsolatai; persze, hogy a barátnőjével traccsol.

Beszéljétek át és menjen el dolgozni. Te pedig esténként vedd ki a részedet a házimunkából meg a gyerekekkel való foglalatoskodásból.

Menjen el az asszony is dolgozni, az ő jövedelme miatt lehet fogadni takarítónőt, munkahelyen-iskolában mindenki eszik hét közben.

Neked sem kell akkor többet dolgoznod, így a hét közben adódó feladatokba a gyerekek körül és a hétvégi kajafőzésbe/beszerzésbe te is ki tudod venni a részed. A mosásról ne beszéljünk, egy gombot bárki meg tud nyomni, a teregetésbe sem kell beleszakadni, nagyjából 10 perc.

Így egyenrangú partnerként tudtok létezni és minden el lesz végezve.

Biztos, hogy ő is akarta ezt? Nem csupán a te erőltetésedre ment bele?

És egyáltalán miért akartátok ezt így? Mi volt a baj a korábbi felállással?

A gyerekek évről évre kevesebb gondozást és figyelmet igényelnek. Egyre ritkábban lesznek pl. betegek.

Vagyis ha korábban elment a szekér úgy, hogy mindketten dolgoztatok, nem értem, miért és miért most változtattatok.

Nekem van egy olyan gyanúm, hogy ezt elsősorban te akartad így.

Próbáld meg kideríteni, miért nem tartja magát a megbeszéltekhez. Kérdezd meg tőle.

Lehet, hogy neki nem is fekszik ez a felállás, csak belement, mert fáradt volt, neked akart kedvezni vagy bármi. AZ is lehet, hogy amikor ebbe belement, akkor szimpatikus volt neki ez a felosztás, de ahogy telt az idő, megváltoztak a dolgok és már nem érzi jól magát így.

Egyedül otthon lenni és háztartást vezetni lelkileg nem könnyű feladat, legalábbis nekem nem lenne az. Folyamatosan ugyanazokkal az emberekkel van körbevéve, folyamatosan ugyanazokat a feladatokat kell ellátnia, miközben alig érik a külvilág ingerei. Aki alapvetően szerette a munkáját, annak pedig ebből a szempontból is lemondásokkal jár.

Javaslom, hogy először próbáld őt ténylegesen megérteni. Ne bíráld amit mondd, ne kérdd semmire, ne tegyél megjegyzéseket, hogy miért nem végzi el a házimunkát, mert így nem fog megnyílni neked. Miután megértetted az álláspontját, utána ő is vevő lesz a tiedre, innentől pedig a megoldás rajtatok áll.

Azt kérdezd meg tőle, hogy hogy érzi magát és mivel szeretné eltölteni a napjait.

Ne add a szájába a szót.