Akik nem akarnak elköltözni, vagy külföldi élet után hazaköltöznének, szerintetek mennyire erősen befolyásolja őket, hogy távol lennének/vannak a családtól?

10 évet voltam kinn. Jó volt a pénz, de 10 év után is gyűlöltem odakinn az életem. Volt jó állásom, német és magyar barátaim is. De 10 éven keresztül rendszeresen a zokogás rázott, hogy haza jöhessek. Most 80 km-re lakunk a szüleimtől. 2-3 hetente én szüleim látogatása, 4-5 hetente anyósék, közben pedig havi 2 alkalommal legalább barátok látogatása, szórakozás.

Ezt nem lehet máshogy leírni, mint honvágy. Kinn is voltak barátaim, eltelt velük az idő, szerettem velük együtt dolgozni is, eljártunk ide oda, de soha nem voltunk felszabadultak, folyékony C1 nyelvtudás ide vagy oda.

ez teljesen alap es igy a normalis. felnosz, elkoltozol, kapcsolat van de mas eletet eltek.

34 vagyok.

21 evesen koltoztem el egyetem miatt, kijartam, masik orszagban talaltzam munkat, itt elek (kulfoldon) , napi szinten whatsappezunk a szuleimmel heti szinten telefonalunk felevente jarok haza,

Én hasonlót tudok írni, mint az első, bár csak feleannyi évet töltöttünk el kint, de mi sem tudtuk soha megszeretni. A pénz miatt mentünk, ebből a szempontból valóban jó volt, mer abból lett házunk itthon (magyar fizuból, albérletben sose lett volna).

Annyiban más a helyzet, hogy az én családommal pl. nem tartjuk a kapcsolatot, de a férjemével nagyon jóban vagyunk, illetve a 20+ éves barátok is itt vannak, ezt nem lehet kint pézzel pótolni. Mi nagyvárosba jöttünk vissza, a férjem családja is itt lakik, heti szinten találkozunk, nyáron bográcsozunk, grillezünk, a barátokkal is, a családi házas övezet is ilyen, ahova költoztünk, rendszeresen összejárunk más családokkal. Így, hogy van már gyerekünk is, pláne teljesen más a kapcsolata a hetente látott nagyszülökkel, mintha évente 3-szor találkoztak volna.

Ezt tényleg nem lehet máshogy leírni, honvágy. Sokan csak azért maradnak amúgy kint, mert már elmúltak 35-40 évesek, nincs semmijük és itthon már nem is lenne, kint azért van melójuk, ha rossz is, de jobb annál, mint amit itthon kapnának.

Most én nem érzem, hogy az lenne a "normális", ahogy 2-es írja, hogy élőben évente kétszer találkozunk. Én se örülnék, ha ennyiszer làtnám a gyerekem. Van saját életünk, de jó azért találkozni, programot csinálni együtt, családdal és barátokkal is.

3

Ez mindenkinél más. Van akinek nincs honvágya. Lexarja mennyit látja a rokonokat, elég neki a telefonálás, tök mindegy hol van és kikkel, csak sok legyen a pénz.

Van aki meg hiába küzd, legyűri a honvágy.

Ismerek olyanokat, akik 20-30 éve kinn vannak, vagy még több, véglegesen letelepedtek, állampolgárságit csináltak. Kérdeztem őket, de nekik “elég évi 2x Magyarország, meg a magyarok, rokonok ide vagy oda, ők aztán soha a büdös életbe ide vissza nem jönnek”. Hát ilyen is van.

Én meg alig vártam, hogy meg legyen a pénz egy házra, húztunk is haza. Fájtak az ottani barátaim elhagyása, a munkahelyem, a lakásunk, az ismerős környék, a sok emlék, még most is hiányzik kicsit. De korántsem annyira, mint amennyit nyertem azzal, hogy itthon vagyok. Lelki békét. Fele annyi fizetéssel is.

Ismerek olyanokat is, mint én. Egy ismerős család havonta 4-5 napot itthon tölt, máshogy nem bírják. Ők 8 éve élnek kinn, most intézik a babavárót, hogy tudjanak házat venni. A férfi a szakmájával már Magyarországon is megkeresi a 400-at nettóban.

Férjem szintúgy. Folyékony némettel, sok év tapasztalattal a szakmájában azonnal kapott munkát. Kettőnk bevétele kb. 700 ezer havonta (1800 euro). Könnyedén megélünk, külföldön sem költöttünk ennél egy kanyival sem többet, pedig megtehettük volna…

"amikor ide költöztem Pestre a faluból, nekem nem volt ilyen"

A külföld egész más. Az, hogy nem magyarul zajlik az élet körülötted, eleve idegen.

Én külföldön vagyok. Én amíg Magyarországon laktam másik városban vagy külföldön voltam valahol, mindig, legalább 2-3 havonta hazamentem. A külföldi létem szinte összes szabadságát mindig arra használtam, hogy családot látogassak. Nem voltam évek óta nyaralni.

És mit kaptam érte??? Kritikát, hogy semmi sem jó abból, amit én csinálok, mert nekem mást kellene. Meg olyan kérdéseket és kereszt kérdéseket, ami szorongást és bosszankodást váltott ki belőlem. Lelkiismeret furdalás keltést stb. Én meg úgy gondolom, hogy az élet nem arról szól, hogy azért mert egy bizonyos városba születtem, ott éljem le az egész életemet. Úgyhogy egy családi tragédia után fordult velem a világ... Annak örülök, ha telefonba is viszonylag keveset beszélek velük, küldjenek képeket a családi csoportba, hogy kivel mi van, de nekem nem kell már, hogy az ő életüket éljem, az enyém helyett. Ha nekik az nem volt jó, hogy rájuk áldoztam az összes szabadságomat ... Most nekem bőven elég ha félévente megyek haza

Én az 1-es válaszoló szöges ellentéte vagyok. Ausztriában élek, nem vágyom haza, sőt. Ha van szabadságom akkor hazalátogatok a szülőkhöz, de igazából csak miattuk, abszolút nem hiányzik sem a magyar mentalitás, sem a Magyarországon való élés. Ha nem lennének/lesznek majd egyszer a szülők, eszem ágában nem lenne "haza"utazni, mert minek?

20 évesen még volt honvágyam, de 32 évesen már abszolút nincsen. Nekem már inkább ez az otthon mint Magyarország.

Ha Magyarországon laknék, akkor sem a szülőkkel élnék 32 évesen, tehát ebből a szempontból irreleváns hogy külföld vagy Magyarország. Valószínű ugyanúgy lenne mint most. Ha van lehetőségem, meglátogatom őket, segítem őket és ennyi.

"Ha nekik az nem volt jó, hogy rájuk áldoztam az összes szabadságomat ..."

Te kellettél volna nekik, nem a szabadságod. A hétköznapokban kellettél volna. A karácsony se arról szól, hogy csak azon az egy-két napon szeressük egymást.

És ha lelkiismeretfurdalást tudtak benned kelteni, az azért volt, mert nagyon jól tudod te is, hogy így van ez.

Nyugi, nem azért tudtak lelkiismeret furdalást kelteni bennem, hanem azért mert egyszerűen vannak ilyen emberek és szülők, akik így akarnak valamit elérni. Megkötni, egy klónt nevelni, nem kérdezni, nem érdeklődni te irántad, a gondolataidért, a terveidért, álmaidért, a személyiségedért, hanem csak utasítani, kéretlen tanácsokat osztogatni és egy jó gyereket sem feltétel nélkül szeretni.

Ha külföldi párom volt, akkor egyik évben őt "ott hagyni", hogy az ünnepek alatt a családdal legyek, mert persze ha vele mész haza akkor ő csak egy "megtűrt kutya" a háznál.

Azért mert aktív nyelvet akarsz tanulni, vagy világot látni vagy akármi, amit te érzel belül helyesnek, azért cserébe azt hiszem elég korrekt volt az, hogy a legtöbbször mint egy kis tinilány otthon lenni anyuval, apuval...