Nincs kedvem az apámhoz menni láthatásra? Hogy mondjam meg ezt?

Hozzá + az ottani nagyszüleimhez igazából, mert kb. végig náluk vagyunk/vagyok.

Nem igazán hasonlítok rájuk semmiben, nincs meg a közös hang, érdeklődés. Mellé jön az, hogy ostobák és primitívek.

Régen kéthetente szombat reggeltől vasárnap estig voltam ott, most már csak szombat délutántól vasárnap reggelig/délelőttig, de ehhez sincs kedvem. Mert semmiből nem áll az ottlétem, csak, hogy hallgatom, mekkora szegénység van, nincs pénz, itt éhezés és nyomor lesz, meglátom majd!!! Vagy valamivel kapcsolatban elkezdenek piszkálni, meg mondják, hogy jaj remélik később benő a fejem lágya és meglátom, mennyire rosszul gondolkozom. Meg sopánkodnak nagyanyámék nagynénémmel hangosan, hogy hát hogy kéne az én gondolkodásomat megváltoztatni, borzalmas ez, ahogy én látom a világot, élem az életemet...

Viszont még csak 17 leszek. Nem akarok vitát, sértődést, de baromira semmi értelme annak, hogy én megyek hozzájuk kéthetente. Kiégett aggyal jövök haza mindig, annyi "okosságot" hallok.

Szerintetek mit kéne tennem? Legyek őszinte, mondjam meg, hogy ez nekem így elviselhetetlen, vagy találjak ki mindig valami kifogást, éppen miért nem érek rá?