Mit tesznek, ha a gyerek nemet mond a láthatásra? Kikényszerítik? Ha igen, hogyan?

Igen.

Ld. az elmúlt 2 hónapban 5 gyereket ölt meg láthatáson az apja.

Senkit nem érdekel, csak az, hogy az apa jogai teljesüljenek.

Kérdező, nem egészen.

A szabály az, hogy 14 éves korig nem tagadhatja meg a láthatást a gyerek. Ez az anya felelőssége. Pontosabban a gyerekkel együtt élő szülő felelőssége, de a rövidség kedvéért a továbbiakban úgy fogalmazok, hogy az anya az együtt élő szülő, az apa a külön élő. Természetesen fordított esetben pontosan ugyanezek a szabályok érvényesek fordított szereposztással. Tehát a jogszabályalkotó abból indul ki, hogy az anya felelőssége, hogy a 14 év alatti gyereket eljuttassa az apához vagy ha az apa odamegy, akkor átadja neki. Ha ez nem történik meg, akkor az apa panaszt tehet a gyermekvédelemnél, hogy az anya akadályozza a láthatást. Ha az anya úgy érzi, hogy a gyereknek ártalmára van az apja, akkor a gyermekvédelemnél kérheti, hogy felügyelt láthatás legyen, vagy egyáltalán ne legyen láthatási joga az apának. A felügyelt láthatás azt jelenti, hogy a hivatal épületében, a hivatal dolgozója előtt lehet csak együtt az apa a gyerekkel. Oda viszi el az anyja és onnan viszi haza. Ez pl. kizárja, hogy közösen fagyizni vagy játszótérre menjenek, tehát egy szigorú szankció. De nem is szankciónak van, hanem a gyerek védelmében, ha tartani lehet attól, hogy a külön élő szülő a gyereket bántalmazná (verné, megerőszakolná stb.). Ez így tök jól hangzik, csak ezek a hivatali gépezetek lassan mozdulnak, így lehet, hogy nem történik meg a láthatás korlátozása időben, és tragédia történik.

Egyébként kár a férfiakra köpködni, mert külön élő anya is ölte már meg láthatáskor a kisgyerekét csak azért, hogy az apának fájdalmat okozzon. És ott is előtte bombázta az apa a hivatalokat beadványokkal, mert voltak egyértelmű jelek, de nem volt foganatja.

14 éves kortól maga a gyerek megtagadhatja a láthatást. Ekkor semmi nem történik: a külön élő szülő a feje tetejére is állhat, akkor se tudja rákényszeríteni sem a gyerekét, sem a másik szülőt, hogy találkozhasson a gyerekkel.

Szerintem a legtöbb (kis)gyerekre ha rászólnak, hogy "márpedig mész, a hisztit pedig jobb ha befejezed", akkor nagy duzzogva úgyis megy. Ha a toporzékolás és a "nem akarok menni" elég lenne, akkor óvodából, iskolából is elég gyakran kimaradnának... De amit muszáj azt muszáj, és a szülő szava dönt, valószínűleg így van ez a láthatással is.

Azt is reális forgatókönyvek látom, hogy ha a gyerek visítva tiltakozik a láthatás ellen, akkor az apának is elmegy tőle a kedve, és van amelyik ilyenkor inkább ráhagyja, és nem ragaszkodik annyira a gyerekhez, nem viszi el.

Megerősítem 4 válaszát. Az aszódon meghalt testvérpár sem akart menni, de nem tehettek mást, különben az anyától vették volna el őket.

Viszont azt én sem tudom, hogy miért és hol akadnak el azok a beadványok, ahol az egyik szülő köztudottan veszélyes? Például az a kisfiú, akit Olaszországba vitt az anyja és aztán halva tette a Lidl futószalgjára, meg az aszódi esetnél stb.? Miért nem blokkolja azonnal egy olyan beadvány a láthatást?

#4 vagyok.

6-os, az aszódi esetnél az volt az igazán rossz, hogy az egyik lány pont 14 év alatt volt, neki muszáj volt mennie. A másik 16 éves volt, tehát neki nem volt muszáj, de pont, mivel tartottak mindketten az apjuktól, a nagy azért ment vele, hogy megvédje, ha tudja. Persze nem tudta megvédeni, ő is áldozattá vált. Igaz, szerintem, ha otthon maradt volna, utána egy életen át vádolta volna magát, hogy miért nem ment el a testvérével.

Egy mondatodra még reagálnék:

"Miért nem blokkolja azonnal egy olyan beadvány a láthatást?"

Mert ezzel természetesen vissza is lehetne élni. Anyuka szívatni akarja apukát, gyorsan készít egy ilyen beadványt, és az apa, aki boldogan várná a következő hétvégét, most hetekig, hónapokig nem látná a gyerekét - csupán az anyuka kicsinyes bosszúja miatt. Ha közben az anya azt szajkózza a kisgyerek előtt, hogy őrajta nem múlna, de az apja nem akar vele találkozni, mire hónapok múlva tisztázódna a helyzet és végre jöhetne láthatásra a gyerek, már az apa ellen lesz vadítva. Hiszen hónapokig nem akart találkozni a gyerekével - legalábbis a gyerek így tudná.

Nagyon kényes helyzetek ezek, és elég, ha az egyik fél nem korrekt, máris tud a gyereken keresztül rosszat tenni a volt párjának.

7 de a visszaélést is szankcionálhatná a törvény.

Vagy egyszerűen ilyen esetben kellene gyorsan egy igazságügyi orvosszakértői látlelet.

#8: Az igazi gond, hogy nincs semmi gyorsan. Elképesztően túlterhelt mind a gyermekvédelem, mind a gyermekpszichiátriai ellátás (Budapesten akár hónapokat kell várni kórházi felvételre), így ha érkezik is sürgős jelzés, a legjobb szándék mellett is sokáig húzódhat az intézkedés (mert van még negyven másik sürgős jelzés, és nyilván mindet alaposan ki kell vizsgáni).

Az ideális eset az lenne, hogy ha a gyerek ellenkezik és vita van a szülők között, akkor felhívnak egy gyámügyi forródrótot, ahol rögzítik az esetet (akár videóhívás mellett), a következő héten pedig szakember meghallgatja a gyereket és a szülőket. Egy "hiszti" az lehet simán rosszkedv hatása is, de utalhat a legutóbbi láthatáson történt abúzusra, amit a gyerek nem is tud megfogalmazni, csak érzi, hogy nem helyes és a maga módján tiltakozik ellene.

Ehhez persze az kéne, hogy megfelelő létszámú és képzettségű szakember dolgozzon a gyermekvédelemben, de erre úgy tűnik, nincs igazán kormányzati szándék.