Nincs kedvem az apámhoz menni láthatásra? Hogy mondjam meg ezt?

Nem a kibírásról van szó... Nincs hozzájuk, meg ehhez az egészhez kedvem, időpocsékolás. Nem érzem jól magam velük, nyűg az egész.

Nem törődnek velem, kioktatnak mindenről, meg hogy én mennyire rosszul látok mindent, rossz az értékrendem stb. De olyan dolgokat mondanak, hogy sokszor a fejemet verném a falba tőlük. Pl. Covid alatt mindenki hülye volt, aki oltatta magát, mert hogy chipet ültetnek belénk, meg hogy a covidot a repülőkből szórták a világra, és itthon azért volt kevés megbetegedés, mert Orbán jóban van a kínai kormánnyal és ránk csak keveset szórtak.

Vagy hogy minek kenem magam fényvédővel, dédnagyanyám a földeken dolgozott egész életében, sosem kente magát semmivel, mégsem volt baja. Nem fogyasztok állati tejtermékeket, erre a nagynéném mondja, hogy na majd ha ő főz, megkóstoltatja velem a rendes tejfölt és meglátom, hogy semmi bajom nem lesz tőle, meg finom az! Azóta meg ki vannak akadva, hogy semmit nem eszek náluk, és vagy viszek magammal kaját, vagy rendelek. Ettől is kivagyok, hogy ott élnek egymás hegyén, hátán. Nagyszüleim, nagynéném + a férje és a két gyerekük, néha apa, ha összeveszik éppen a barátnőjével. A ház közben omladozik már, ezeréves benne minden. Valaki mindig üvölt a másikkal, nagynéném gyereknevelési stílusa az, hogy minél hangosabban ordít, a gyerekei annál hamarabb megértik...

Én itthon nem ezt látom, az anyukám, vagy a férje sosem emelik fel a hangjukat. Sem velem szemben, sem egymással. Nem vagyok lehülyézve a véleményem miatt, nem kezdenek el piszkálni, mert éppen új kozmetikumokat próbálok ki, vagy mert nem akarok valamit megkóstolni, ami szerintük finom.

Az apám, vagy az ottani rész anyagilag sem támogat (gyerektartással sem). Mondván, hogy anyukám jól keres... De ezt is mondtam már mamának, hogy apa semmit nem foglalkozik velem, semmiben nem segít. Az volt a válasza, hogy azért, mert anyám úgyis elintéz nekem mindent... Hát ja, mivel ha ő nem, akkor senki más nem, ezt ő is tudja. Se szülinapra, se névnapra, se karácsonyra nem kapok apától semmit, mert hogy ő nem tud ajándékokat választani... De úgy semmit, hogy egy csokor virágot, vagy csokit sem. Nagynénéméktől szintén semmit. Nagyim ez tízezrest adott karácsonyra, mondván, "válság van".

Van, persze.

De mondta anyukám, hogy ő nem fog 35 ezer forinton c_gánykodni az apámmal, nagyszüleimmel, meg emiatt még pluszba bíróságra járkálni.

Régen valamennyire fizetett, de akkor azt hallgattam, hogy elszedi anya tőle a pénzét, minek kell neki, biztos csak magára költi el. Az mindegy volt, hogy már alsósként is jártam sportolni, különórákra, amik már így magukban többe kerültek egy hónapban, mint 35 ezer forint. Mikor ezzel jött nekik anya, akkor meg elkezdték azt, hogy minek járat különórára, meg hogy sportoljak az iskolában, ne külön. Aztán sorolta anya a kiadásaimat neki, hogy mikre ad pénzt, mikre költ, apa meg közölte, hogy ő nem fizeti az én luxus dolgaimat (mint pl. kéthavonta fodrász, vagy magánorvos, hatalmas luxus ilyesmi egy 10-12 éves lánynál). Szóval anya egy idő után már nem hívogatta, mondta, hogy neki ennyi tortúrát nem ér az a pénz.