Mennyire lenne ez tisztességtelen húzás?
Van két lányom. Nagy köztük a korkülönbség, nem is egy az apjuk, nem is igazán jönnek ki egymással.
A nagyobbiknak van egy háza és egy lakása. Igaz, örökölt ő is (az én közbenjárásommal) és a férje is egy-egy lakást. De az is igaz, hogy jól forgatták a pénzt, okos döntéseket hoztak.
A kisebbiknek semmily nincs. Halom adosság, rossz pénzügyi döntések.
Ma nálam járt a kisebbik lányom és szóba jött, hogy végrendeletben ráhagyhatnám majd a lakásomat. Rámondtam, hogy persze és megbeszéljük majd a részleteket, mert szívem szerint mindent odaadnék, mert más esélyük sosem lesz kijutni az alvérletből. De nem semmizhetem ki a másik lányomat sem.
Az idősebb lányomék segítenek mindenben. Ha orvoshoz kell menni, ha vásárolni kell. Gyakran átjönnek, hoznak ebédet stb.
Tudom, hogy ő is számít az örökségre, mert az egyik gyereküknek még nem vettek lakást.
De a másik lányom meg soha nem fog lakáshoz jutni. Régebben beszéltem erről az idősebb lányommal. Hogy úgy egyezzenek majd, hogy a húgának legyen egy lakás, a maradék az övék. Azt mondta, hogy jó, de tudom hogy nem így lenne és nem adna egy fillérrel sem többet neki, mint amennyit mindenképp szükséges.
Nem akarok haragot és még nagyobb ellenségeskedést köztük, de ideje döntenem, mert sosem tudni, hogy mikor történik valami.
válasza: válasza:#31, na igen...
Két dolog jutott az eszembe. A kérdező úgy tervezte, hogy köt majd egy másik eltartásit, de ez valamiért nem jött össze.
Vagy. A kisebbik - fiatalabb - gyermek már az után született, hogy a nagyobbik örökölt az eltartási lévén.
Nálunk is van a rokonságban ilyen. A nagyi mindent a a lányától született unokára íratott - szintén eltartásival szerezte -, merthogy a fia 40 éves, neki már úgysem lesz gyereke. Hát lett. Későn ugyan, de lett.
válasza: válasza:Nézd. Van egy lányod, aki ügyes, talpraesett, tud bánni a pénzzel és jól megy neki meg egy másik, amelyik ennek az ellenkezője. Szerintem nagyon nem lenne fair a szerencsétlenre hagyni mindent. Az ügyeset csak azért bünteted, mert ügyes?
Számos példát látok erre:
Nekünk például egészen jól megy, de ehhez rengeteg áldozatot kellett hoznunk: az álomszakkal szemben arra a szakra mentem egyetemen, ami jól fizet. Mesterszakot végeztem. Párhuzamosan dolgoztam és tanultam. Külföldre költöztünk.
Ezzel szembe feleségem öccse a mai napig otthon él, lusta, mint a föld, életében nem dolgozott. Nyilván semmilyen nincs. Szerinted fair lenne, ha majd ő örökölné a házat? Szerintem marhára nem, és ezt nem személyes érintetségből mondom.
Vagy pl a húgom olyan (gyógypedagógusi) szakra ment, amivel már akkor lehetett tudni, hogy nagyon rossz fizetése lesz. Külföldön kereshetne jól, oda nem hajlandó menni. Na most ezek miatt szarabbul élnek. Akkor örököljön ő mindent?
Vagy pl anyóséknál: anyósék relatív jól bántak a pénzzel, mindig befektették, lakást vettek kiadni stb, amúgy relatív szerényen élnek. Az öccse agglegényként külföldön dolgozik 20 éve, minden pénzét eltapsolja: motort vesz, bulizni jár, minden nap étteremben eszik stb. Hiába keres jól, nincs semmilye. Akkor náluk örököljön ő mindent?
válasza:A kommenteket nemt udom végigolvasni, volt már -e hasonló hozzászólás nem tudom:
Egy napon áthívod mindkettőt, hármasban leültök és megbeszélitek és akkor nem ilyen gondolati szinten létező, "tudom hogy ő ezt akarja", "számít rá", "nem fog többet adni" típusú elképzelések lesznek.
30, nincs szó tényleges gondozásról, teljesen önellátó vagyok. Inkább apróbb szívességekről, meghív ebédre, elvisz az orvoshoz stb. Én ezért hálás vagyok, ugyanakkor azt érzem, hogy inkább kötelességből teszi, mint szeretetből.
A kisebbik lányom nem tud annyi mindent megtenni. Nyilván nem tud orvoshoz vinni, mert nincs kocsija. Messzebb is laknak, illetve kocsi nélkül nehezebben közlekednek. Mégis nála jobban érzem, hogy szeret.
A lakás más tészta, nyilván az mindenkinek kell. A nagyobb lányomnak azért, mert nekik minden kell. A kicsi pedig kétségbe van esve, mert a tartozás miatt még hitelt sem tud felvenni lakásra. Bűntudatom is van, mert amíg velem élt nem tudott spórolni, hiszen elvesztettem a munkám majd leszázalékoltak, abból nem tudtunk volna megélni. Ha már az orvoshoz fuvarozást számszerűsítjük, akkor azt is lehetne, hogy az ő fizetéséből éltünk.
Egy szó mint száz, ha lenne lehetőségem, mindkettőnek adnék lakást, de csak egy van.
Bűntudatom is van, mert a nagynak segítettem lakást szerezni. A kicsinek is ez volt a terv, de a férjem meghalt és egyedül két gyerekkel már nem ment olyan jól.
És azt is tudom, hogy a lakást ha megöröklik, a nagyobbik elintézi, hogy a kisebb járjon rosszabbul. Főleg hogy tudja, rá van szorulva a pénzre.
31. A kicsi még nagyon kicsi volt akkor. A nagy pedig már felnőtt. A férjem (a kicsi apja) mondta, hogy legyen a nagyobbé, mert az ő apja sajnos sosem volt az életünk része, így a nagylányomnak csak én teremthettem meg bármit is.
A kicsinek pedig közösen akartuk.
válasza: válasza:#39, föntebb megírta. A nagyobbik lány életében nem játszott számottevő szerepet az apa, ezért. Szeretetből, bűntudatból, mert nincs apa..ki tudja?
A kicsinek meg közösen tervezték az édesapával, de ő meghalt.
válasza:Ezek alapján az igazságos az volna, ha a kisebbik kapná a te lakásodat.
Megoldás lenne az is, ha a kisebbikkel eltartási szerződést kötnél, ha megoldható oda is költöznének hozzád, így nekik már most sem kellene albérleti díjat fizetni, és neked is egy kicsit több maradna hó végén. Ezzel ugyan valószínűleg a nagyobbik gyereket magadra haragítod, ezt vállalnod kell.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!