Mennyire lenne ez tisztességtelen húzás?

A kisebbik lányod nem semmi, hogy így sarokba szorít, te sem vagy semmi, hogy egy ilyen kérdésre nem vagy képes annyit válaszolni, hogy ezen gondolkodnod kell, hanem beleegyezel... Másik oldalról meg, másik lányod sikeres, megvan mindene, jaj istenem az egyik gyerekének még nem vett lakást, ha annyira jól bánik a pénzzel, majd vesz. A leggázabb/leggányabb a sztoriban te vagy, aki idejön kiteregetni ezt a történetet, és közben elmondja, hogy annyira sikertelen szülő, hogy nem volt képes a két gyerekének kb. azonos körülményeket teremteni, hasonlóan segíteni őket akár tettlegesen, akár tanácsban. Ha az apjuk érdeme/hibája az, hogy az egyik tud bánni a pénzzel, a másik meg nem, te közben mit csináltál, ölbetett kézzel nézted, hogy az egyiknek alakulnak a dolgai, a másiknak meg nem? Sok sikert, hogy legalább a végrendeletedben valamennyire jó anya legyél.

#13 Nem mondanám a gyerek sikeréért-sikertelenségért a szülőt felelősnek, de az lerí a leírásból, hogy erősen preferálja az egyiket. Az, hogy jár segíteni stb. megint nézőpont kérdése. Saját családomon is látom, hogy nyilván a férfi gyerek fizikai dolgokban többet segít a nagyszüleimnél, na meg aki ugyanazon a településen lakik, az elérhetőbb, de a messzebbi is meg tudja tenni a magáét, ha kell. Kivéve, ha alapból azért költözött messzebbre, mert vérig volt sértve a kedves szülő által. Ki tudja, itt mik vannak a háttérben. Az biztos, hogy szülőként nem kéne olyan nyilvánvaló preferenciának lennie, hogy mondjuk az egyik gyerek többet örököl, mint a másik, vagy hogy az egyiket többre tartjuk, mint a másikat akármilyen okból. Kimondatlan csúnya igazság, hogy úgyis megvan a szülőknek a kedvencük (én pl. párévente revideálom, hogy szerintem az én szüleimnél ki a kedvenc), de normális esetben ezen felülkerekedve ugyanannyit teszünk a gyerekeinkért. Felnőtt ember saját magáért felelős, de nekem ne mondja senki, hogy ha két gyereknek közös az anyja, de ennyire különböző az élete, ott minden rendben volt. Ott valamelyik gyerek, akár a sikeresebb, akár a kevésbé sikeres sokkal nagyobb távolságot teremtett, és okkal. Az mindegy, hogy emiatt lett sikeresebb vagy sikertelenebb, de normális családokban nem divergálnak ennyire a gyerekek.

Én most a válaszolókhoz szólnék. Szerintem az sem szép dolog, hogy így lehurrogjátok a kérdezőt. Feltételezem, azért írta ki a kérdést, mert számít neki a tisztesség. Arról viszont már nem tehet, hogy nincs benne, de még egy szemernyi sem. Legalább támogatnátok, próbálnátok elmagyarázni neki, hogy ez így miért nem helyes. Sokkal többre mennétek vele, mint a minősítgetéssel, ítélkezéssel.

#15 Lárifári. Anonim ezen az oldalon ilyen komoly témában kérdez? Vajon kiket? Egy rakás anonim fiatalt? "Számít a tisztesség." Ennél több jóérzés, becsület és tisztesség van bármelyik 18 éves diákban, aki tényleg elolvasta a kötelező olvasmányokat és tanult is előle, nehogy már sajnáljam a kérdezőt. Ha már kérdezett, nyugodtan kibírhatja a kritikát.

Szerintem is túlságosan támadó vagyok, de aki felnőtt és feltehetőleg egészen koros létére ennyire tutyimutyi, arra pont a szép szó nem fog hatni.

(Azt mondjuk nem értem, #17 és #15 miért piros, én felpontoztam, pedig pont az én antagonista hozzáállásomat kifogásolja.)

Nagyon és butaság. A kisebbik lányod az örökölt lakást is el fogja kótyavetyélni. Ezzel nem segítesz neki. A másikkal meg szemétség.