Öregek otthonába vonulnál vagy inkább otthon magányosan küszködnél majd?

Ó, azért az otthonok sem olyanok, amilyennek sokan hiszik. Sajnos sok olyan esetet hallottam, ami alapján kijelenthetem, hogy SOHA nem teszem be a lábam egy olyan helyre, inkább a saját házamban d*glök meg egyedül.

(És a számomra elrettentő példákat is mind ismeretség útján hallottam, szóval nem csak úgy olvastam valahol. És mind szépen indult, habos-babos ígéretekkel... Egyik sem a klasszikus elfekvő szoc. otthon volt.) 45N

26-os: nincs jó megoldás, mert az sem jó, ha - ahogy írták többen, és itt a gyakorin is iszonyat sok ilyen kérdés van - az idős szülő nem hajlandó eladni a házat, otthonba vonulni, hanem a családnak kell megoldania az ellátását, ami felemészti a legjobb kapcsolatokat is. :(

Nagyon érdekes téma amúgy, jó kérdés, nem is tudom mikor láttam itt utoljára ilyen normális kérdést, jó válaszokkal. A világon mindenhol gond az elöregedő társadalom, nagyon összetett kérdés, ezért a megoldás is összetett kellene, hogy legyen, a legfejlettebb országokban is vannak ezzel gondok, nálunk meg hát nyilván minden is fontosabb ennél... :(

Én úgy látom a válaszokból, hogy a mi generációnk és az utánunk jövők már belátják ezt, hogy a saját utódok "sanyargatása" helyett inkább a fizetett segítség/otthon igénybe vétele a megoldás, és igyekeznek annak anyagi hátterét megoldani. (29-es vagyok). :)

Apám egyébként szociális otthonban van (hosszú sztori, a hajléktalanságot kerülte el ezzel kb.), azért az sem egy börtön, ő pl. 2 ágyas szobában van, én nem voltam nála, de képeket küldött, egész normálisan néz ki, az előző szobában volt kis konyha részük is, most átkerült egy másik szobába, ott nincs. Aki fizikálisan képes rá jöhet-mehet bármikor (kajára panaszkodik, de ő kb. mindenre panaszkodik mindig), netre, telefonra előfizethetnek, és még ott is szokott lenni pl. karácsonyi műsor, a közeli iskola gyerekei mennek műsort adni pl. (de tény, hogy nem egy luxusszálló).

78/F

Nem tervezek öregotthont, nem bírom elviselni a szenilis vagy nem szenilis hülyéket. Emellett sok irányú érdeklődésem miatt inkább tevékenykedni szeretek. A legjobb lenne, ha a fiam venne egy olyan több generációs házat, ahol nekem lenne külön lakrészem kis műhellyel és a fiamékkal sem kellene naponta kommunikálni, mert az nekik is meg nekem is akár zavaró is lehetne. Nem kell más emberek másféle problémáival naponta szembesülni, viszont tagadhatatlan, hogy jó, ha van a közelben valaki, aki az éppen hirtelen jelentkező problémák esetén azonnal tud segíteni. Az öregotthonban az ember kényszerűen kiszolgáltatva érzi magát.

#34

Pont ez az, amivel megnehezítenéd a gyereked életét. Hogy ha bármi gond van, akkor legyen, aki ugrik, a felnőtt gyereked. Tehát neki nem lenne normális magánélete, családi élete, miattad.

Nem könnyű. Nálunk anyámnak van egy viszonylag jó lakása megyeszékhelyen, az jó cserealap lehet egy idősotthoni apartmanhoz. Igaz, a fele (apai rész) a tesóm és az én nevemen van, de ha kell, erről lemondunk a tesómmal. Amúgy lehet, hogy nem is kellene, 30 milliót ér kb. a lakás, és 15 M körül kell fizetni hogy bejusson az otthonba. Utána még a nyugdíjából 2-300 közötti összeget, és ezért megvan a teljes ellátása. Valamint ha ápolásra szorul, akkor élete végéig az ápolás is.

Mots 80 éves, és bár szellemileg teljesen ép, és eddig még fizikailag is, de azért jön ilyen-olyan átmeneti betegség. És akkor van az, hogy én azért utazzak Pestről hozzá, hogy onnan elvigyem 20 kilométerre egy CT-re. Szóval ezek nem oké dolgok így, főleg, hogy még bőven dolgozok, és fogok is még 15 évig. Otthonban pedig ha ilyen vizsgálat kell, időpontot foglalnak neki, kocsival odaviszik, megvárják, visszaviszik. Én teszek rá, ha nem öröklök egy fillért sem, nekem többet ér, ha jó kezekben van. Itthon pedig - bár a lányom szobája üresen áll, ő külföldön él 6000 km-re - ide nem szeretném venni, a nyugalmam is többet ér. Tehát rámegy a lakás, tudomásul veszem. Én is hasonlóan szeretném majd öreg koromban.