Öregek otthonába vonulnál vagy inkább otthon magányosan küszködnél majd?

Biztos hogy nem mennék idősek otthonába... Maradok itt ahol vagyok, aztán lesz ami lesz.

Én ott megbolondulnék!.. Nekem kell hogy kitudjak menni a csibékhez, vagy hátra a kertbe, a gyümölcsösbe stb. Plusz mivel introvertált vagyok hosszabb ideig nem vagyok képes elviselni a társaságot! Csak egyedül érzem magam jól.

Több alakalom volt amikor kórházba kerültem baleset vagy egyéb miatt és néhány nap után midig eljöttem saját felelősségre, mert egész egyszerűen nem bírtam tovább ott lenni!..

Így az idősek otthonát sem tudnám elviselni pár napnál tovább..

30F

Barátnőmmel szépen elterveztük már, hogy ha az ő férje megy el előbb, akkor mi, öreglányok összeköltözünk. Aztán ha már nem akarunk vagy nem tudunk olyan dolgokkal foglalkozni, mint főzés, mosás, takarítás, számlafizetés, stb. akkor bevonulunk egy otthonba ketten valami apartmanba, eljárunk kirándulni, utazgatni, stb. Az ő fia öt éve meghalt, nekem van két fiam, de eszemben sincs őket terhelni a saját nyűgjeimmel, lesz nekik elég saját bajuk.

52/N

Ha azokat kérdezed akik most fiatalok, ő még rávágják, hogy elmennének otthonba, már ha addigra lesz olyan hogy szoc. otthon (mert ki tudja milyen világ lesz 30-50 év múlva).

Viszont manapság mi a valóság?

Ma ha egy idős embernek meg mered említeni hogy otthonba kellene menni, akkor el leszel mondva mindenféle megátalkodott szemétládának és hálátlannak.

Senkit sem fog érdekelni, hogy a fiatalnak szüksége van a munkahelyére, különben éhen hal vagy hajléktalan lesz (nem lesz pénze albérletre vagy a saját lakásának a fenntartására), egy a lényeg, nem mozduljon el az idős hozzátartozója mellől, legalábbis ezt várják el tőle.

Sok idős ember még egy háziápolót sem fogad el, mondván hogy nem engedi be a lakásába, mert bármikor kirabolhatja az illető. Otthonba meg nem hajlandók bemenni, amíg szellemileg beszámíthatók, nem is kényszeríthetőek rá (érthető okokból).

Az otthonok hosszú várólistájáról nem is beszélve (van ahová éveket kell várni).

Nincs kiépítve államilag a szociális ellátás ilyen szinten, egyre több lesz az idős ember, és egyre kevesebb a fiatal. A kevesebb fiatalnak dolgozni kell hogy legalább anyagilag segíteni tudják a beteg időseket (betegápolót fizetni), de ez egyre kevesebb embernek fog sikerülni, mert egyre kevesebb a betegápoló is, és egyre többe kerülnek.

Lesznek itt még társadalmi szinten igen nagy problémák ebből.

Mármint hogy nincsenek jól felszerelt, modern otthonok ahová bevonulhatnának az idős emberek (nem gettószerű tömegszállásokra gondoltam), már amelyik hajlandó rá. A mostani idősek a "szokásjog" alapján azt várják hogy a gyerekeik ápolják őket halálukig, csak azt nem veszik észre hogy már nagyot változott a világ ahhoz képest, amikor még ők voltak fiatalok.

Az a fő probléma, hogy sokak tudatában úgy él az idősotthon, hogy 2-4-6-an egy szobában, mint egy kórházban vagy elfekvőben, ahogy a 22-es válaszából, vagy előtte másokéból is látszik!

Manapság már csak a szociális otthonok ilyenek, ahova a teljesen nincstelen öregek kerülhetnek, többéves várakozás után.

Viszont egy idősnek kevés kivételtől eltekintve van saját tulajdonú ingatlana, aminek az árából simán mehetne apartmanos otthonba is, ahol gyakorlatilag lakásban élhet, nem kötelező még látnia sem senkit, ha nem akar.

Csakhogy az szokott a bibi lenni, hogy az örökösök számítanak az öregek házára, viszont gondozni ápolni nem tudják munkahely miatt, vagy csak szimplán nem akarják, de ez is érthető valahol, mert a saját élet teljes feladásával jár.

Igen ám, ez rendben is van, de akkor le kell/ene mondani az ingatlanról és az árából méltó módon elhelyezni egy kulturált helyen az időst, akinek joga van az emberi életre az utolsó szakaszban is!...és ez nem szokott menni...

Bennem felmerült egy másik kérdés.

Én 50 éves vagyok, nő, nincs gyerekem, egyedülálló vagyok, amíg tudatomnál vagyok, maradnék is egyedül a saját lakásomban.

DE.

Mi van azzal, aki eladja a lakását, házát, és bevonul egy otthonba, ami kb. fel is emészti a lakás/ház árát?

Én egy ilyet ismerek, és ott "örök harag" lett a gyerekekkel, merthogy anyjuk "elherdálta az ő örökségüket".

Nekem nincs örökösöm, de olyan családban, ahol van, ez nem okoz problémát? Vagy a szülő nem érzi rossznak azt, hogy nem hagy a gyerekeire semmit?

#25:

Nem egy idős embert ismertem akinél lemondtak volna a rokonok az ingatlanról aminek az árából otthonba mehetett volna az öreg, de ő nem volt hajlandó kiköltözni, ott akart élni a haláláig. Az idősek az ingatlanhoz ragaszkodnak foggal-körömmel, még akkor is ha rájuk omlik, az sem számít nekik. Nem érdekli őket az sem ha apartmanos otthonba kerülnének ami jobb körülményeket biztosítana nekik.

Ezek agyban berögzült dolgok, kevés az olyan értelmes idős ember aki a gyerekei boldogulását is nézi.

Egy-két generációnak még ki kell halni (értsd jól!), hogy megváltozzon az emberek gondolkodása ilyen téren is.

#27

Nyilván nem az ilyenekről beszéltem, de gondoltam, hogy ez ki is derült a válaszomból!

Aki köti az ebet a karóhoz és épelméjű, az oldja meg a saját gondjait saját erőből, aki viszont nem épelméjű, azt mindentől függetlenül gondnokság alá kell vetetni és észszerű döntést hozni róla, a saját biztonsága érdekében. Nem megugorhatatlan problémák ezek.

45 éves vagyok, férjem 43, gyerek nincs, most utolsó próbálkozásként donorpetesejtes lombikot próbálunk, de nem azért akarunk gyereket, hogy majd legyen, aki ellát minket, gondoskodik rólunk!

Szóval teszünk félre erre is, szerencsére jól keresünk, és olyan a szakmánk, tapasztalatunk, hogy akár itthon, akár külföldön fogunk tudni boldogulni (éltünk már Londonban 5 évet). Remélem, hogy tudunk olyan anyagi hátteret biztosítani addigra magunknak, hogy ha a szükség úgy hozza, akár az otthonunk átalakításával, segítség felfogadásával, de otthon tudunk maradni, vagy olyan otthonba menni, ahol tkp veszel magadnak egy különálló lakrészt, és minden ellátást megkapsz.

Viszont! Az egy dolog, hogy már nem megy a takarítás vagy át kell alakítani a fürdőt, hogy egyedül tudjak zuhanyozni stb., ezek rendben vannak, el kell fogadni, az öregséggel jár. De ha időskoromra annyira leromlanék fizikailag, hogy gyakorlatilag ágyhoz kötött lennék, vagy főleg pl. gyógyíthatatlan betegségben szenvednék, pl. rák vagy demencia, akkor remélem addigra már lesz lehetőség eutanáziára itthon is (vagy olyan országba mennék, ahol van rá lehetőség), mert a mai eszemmel nem szeretném azt átélni, vagy hogy a szeretteim átéljék (láttam ezt nagybátyámnál, nagymamámnál). :(