Zavarna téged szülőként, ha az egyetemista gyerekednek túl "sok" külföldi barátja lenne? Mi erről a véleményetek?

Remélem nem probléma, hogy a gyerek szemszögéből írok, de jól ismerem a szüleim álláspontját a témában.

Az interneten több levelezős oldalon is fent vagyok, amiknek pont az a lényege, hogy az ember külföldiekkel ismerkedhessen meg nyelvtanulási, kulturális kapcsolatteremtés vagy csak egyszerűen barátkozási céllal. Ezeknek a felületeknek hála sok barátra tettem szert a világ minden pontjáról, akikkel nagyon szoros barátságok alakultak ki. Valamelyikükkel élőben is találkoztam már, valamelyikükkel még csak tervben van.

A szüleim mindig is pozitívak voltak ezzel kapcsolatban, ugyanis örülnek annak, hogy nyitott vagyok más emberekre és kultúrákra, hogy ilyen módon is tanulok és szocializálodok. Az ő fiatalságukban nagyon limitáltak voltak a lehetőségek ilyen szempontból (is), így támogatnak abban, hogy használjam ki a nekem megadatott lehetőségeket és nyissak a világra.

Tavaly voltam kint Erasmus+-szal külföldön, ahol nem csak új, kinti barátokra tettem szert, hanem a páromra is, akivel kis túlzással rögtön egymásra találtunk. Idén fejezem be az egyetemet, addig párkapcsolatban vagyunk, illetve ha van rá lehetőség meglátogatjuk egymást (majd a tavaszi szünetben is kimegyek hozzá). A diplomaszerzés után ki fogok költözni külföldre (azt hozzátenném, hogy nem a párom miatt, nekem ez egy kamaszkori álmom, ami jóval azelőtt kialakult, hogy megismertem volna) és a mesterképzésemet már ott fogom elvégezni. A szüleim ebben is támogatóak, hiszen tudják, hogy egy életem van, követnem kell az álmaimat, vezessenek azok bárhova. Természetes, hogy hiányozni fogunk egymásnak és rossz dolog a távolság, de a mai világban ez nem feltétlenül kell, hogy legyőzhetetlen akadály legyen.

Visszatérve a külföldi barátaimhoz, a szüleim sose voltak rosszindulatúak velük szemben. Mindig támogattak abban, hogy kiutazzak némelyikhez, illetve mindig szívesen vendégül látták bármelyikőjüket, amikor ők látogattak meg engem. A barátaim által kicsit ők is többet ismernek meg a világból. Idén nyáron tervezek Dél-Koreába utazni két hétre egy ottani barátnőm támogatásával és nagyon örültek a dolognak, miért is ne tették volna? Egy kedves, megbízható családnál szállhatok meg (teszem hozzá, teljesen ingyen), akik megmutatják nekem a helyi kultúrát, amiből valamennyit én is haza fogok majd magammal vinni.

Nyilván a szüleim sokkal jobban ismerik a magyar barátaimat, hiszen velük élőben is találkoztak többször, illetve gyakran a szüleiket is ismerik, valamint nyilván azonos nyelvet beszélnek és azonos kultúrából származnak, de a külföldi barátaimmal, még inkább a párommal szemben is nagyon nyitottak.

23/L

Szia,

szóval én velem is ez volt, most 27 éves vagyok. Mikor egyetemre jártam, angolul tanultam és nagyon sok külföldi csoporttársam volt. Én akkoriban még nem is nagyon jártam külföldön, és engem nagyon érdekeltek más kultúrák, stb. Meg kell hogy mondjam viszont, hogy ezek a barátságok őszintén szólva nem nagyon maradtak meg. A legtöbb külföldi egyetemista, megy vissza az országába vagy egy másik országba, ahol jobban lehet keresni, stb. Mára azt mondhatom, hogy ezek az akkori barátok, akikkel akkoriban mindenféléket csináltam és jól elvoltam, sehol sincsenek. Nem vagyunk kapcsolatban. Azóta amúgy én is külföldön élek. Ha hazamegyek Magyarországra, konkrétan nincs kivel találkoznom. Arra gondoltam, hogyha anno több magyarral barátkozok, akkor lehet hogy ez nem így lenne. De persze erre sincs garancia, volt akkoriban egy-két magyar barátnőm is, és velük sem nagyon vagyok már kapcsolatban. Szóval szerintem ez az élet rendje is egyben... az hogy zavarjon-e, szerintem nem. Hogyha úgy mint az én esetemben, egyetemen ismerte meg őket, csoporttársak stb. akkor szerintem nem gáz, legalább tanul más nyelveken, más kultúrákat megismer, stb. Azt is fontos lenne tudni pl. hogy ők milyen származásúak.

Angolul tanulja a szakot amit valasztott. 10% az aranya a magyarolnak. 🤣

Az lenne a fura ha nem lenne ...

Ez max magyarországon furcsa.

Amúgy miért ne lenne normális? Rengeteg külföldivel megismerkedik az ember az egyetemen.

9-es lehet semmi közöd, de érdemes számot tartani róluk. (akárhogy is értsd, de illik ismernünk kik a legjobb barátai, kik állnak közel hozzá, milyen hatással vannak, lehetnek rá. Nem feltétlenül kell személyes kapcsolatra gondolni, de legalabb kell olyan viszonyba lenni a gyerekunkkel, hogy tőle tudjuk a fontos baratainak nevet, foglalkozasat nehany törtenetet kpzos eseményt róluk...

Kérdező kifejtenéd? Mi a sok es mi a külföldi?

Miért zavar es miben?

Ha cukimuki kisjanyom korul 200 cm magas benga bengaliaiak kezdenenek sokasodni, akkor zavarna, vagy ha nagyon elvont vilag lehutoi lennenek vagy fiam lenne es ukran csajok masznanak ra. De ezek eleg szelsoseges esetek. Ha szakmabeliek vagy nyelvi kurzusrol, kulfoldi csereprogramrol, kulfoldi evfolyamtarsairol van szo, akkor annyira nem irritálna. szoval ezt neked kell erezned

"illik ismernünk kik a legjobb barátai, kik állnak közel hozzá, milyen hatással vannak, lehetnek rá. Nem feltétlenül kell személyes kapcsolatra gondolni, de legalabb kell olyan viszonyba lenni a gyerekunkkel, hogy tőle tudjuk a fontos baratainak nevet, foglalkozasat nehany törtenetet kpzos eseményt róluk..."

Ez tök hülyeség, egy felnött ember azzal barátkozik, akivel akar, másnak ehhez semmi köze.

A barátait ö választja, ha akar, mesél róluk, ha meg nem, akkor is rendben van, ez az ö magánélete.

Mellesleg mire jutnál azzal, hogy tudod pár számodra ismeretlen ember nevét, foglalkozását - mellesleg ennek mi jelentösége van egyáltalán?? - meg közös sztorikat? Ezek ismeretében is, meg anélkül is a kapcsolatukhoz semmi közöd, beleszólni (szerencsére) nem tudsz, semmit nem tudsz változtatni, akkor sem, ha neked nem tetszik valami.

27-es ez nem tök hul?eseg.

Szovegertesi problemaid vannak? Nem írtam, hogy bele kell szoljon stb. de igenis illik ismerni oket.

Legalabbis nalunk a csalad ugy mukodott/mukodik. Hiszen ha peladul en elutaztam nyaralni vagy a tesom, akkor bizony felnottkent is elmondtuk kikkel es hova es mikor megyunk (csak mert anyam sose szolt bele semmibe es igy okom se volt titkolozni es nagyon jol jott, amikor kulfoldon voltunk es otthon beutott a baj es nekem meg nem.volt mukodokepes telom es anyam tudta a baratom nevet stb. es fel tudta vegul ot hivni.

Meg nalunk sokszor ossze is futnak a szuleink is a baratainkkal (nem nelkulunk persze:-)).

Es sajnos csaladban olyanra is volt pelda, amikor igazolodott, hogy talan jobb lett volna, ha valahogy hamarabb rajonnek a szulok, hogy a hiaba felnott gyerekuk, de nem a megfelelo emberekkel baratkozik/ott.

Abban egyet ertunk, hogy nem beleszolni, helyette baratot valasztani, nem tetszo barattol elidegeniteni kell, azonban en tovabbra is fenntartom, hogy egy egeszseges szulo-gyerek viszonyban mind a gyerek, mind a szulo (felnottek mind a ketten) ismerik legalabb hallomasbol vagy latasbol a gyerek/szulo legjobb baratait/baratnoit (es nem csak a parkapcsolatait).

Sokszor ez termeszetes, mert a felnottkori barataink jo reszet iskolainkbol (altalanos, kozepsuli, egyetem) szerezzuk, es jo esellyel neha haza is visszuk oket stb. kesobb persze mar egy kollegat kevesbe cipelek haza a gyartosorrol vagy a konferenciarol, de azert na...meselni csak meselhet rola a gyerek.

Nalunk a szokas az volt, hogy meseltel a haverrol, baratrol...aztan ha hul?eseget csinaotunk, vagy anyamek lattak lehuz folyton penzzel a "barat" vagy valamibe kezd belerqngatni, ami oket zavarta, akkor elmondtak hu de fura a hozzaallasa vagy ok a helyemben nem biztos ezt baratnak tartanak, DE (es itt a lenyeg: ezt 1 alkalommal kedvesen tettek es utana mondtak is felnottek vagyunk azt csinalunk, amit szeretnenk). En sose sertodtem meg rajuk. Raadasul.volt, mikor igazuk lett.

Kerdezorol meg mindig nem.tudni mi zvarja pontosan...