Hogyan birkóztok meg a bűntudattal külföldre költözés előtt?

Gondolom, senkinek nem kell bemutatni az itthoni helyzetet. Egyedülálló fiatal férfiként úgy döntöttünk a haverokkal, (van, aki gyerekestől) hogy itthagyjuk ezt a lebuj putrit. Ki van nézve minden, le van beszélve a munka, beadtuk a felmondást. Most mégis furcsa érzés van többünkben. Csak ittmarad a család, a haverok egy része, az emlékek. Nem visszakozunk, megyünk, már minden el van rendezve, nekem is március 1-el költözik az albérlő, cuccaim jelentős részét is szétosztogattam már. A család nem örül, de nem akar visszatartani. (Kivéve keresztapám, de az a tipik M1 szindrómában szenved, tehát mindenhol megerőszakolják az embert a migránsok, (a nőket kétszer) fűtetlen lakásokba halnak éhen meg hasonlók, pont az ilyen agyilag zoknik miatt kell elhúzni a πcsába.) Az sem mindegy, hogy itthon megkaptam a 320-350-et, kint 3500 Euróval kezdünk. Nem dolgozni megyünk ki, hanem letelepedni.

Adjatok tanácsot, hogy birkózzunk meg a bűntudattal?