Hogyan birkóztok meg a bűntudattal külföldre költözés előtt?

Büntudat? Kivel szemben?

Több mint húsz éve élek Ausztriában. Egyedül jöttem ki és különösen nagy gondot forditottam arra, hogy magyarok még véletlenül se legyenek a közelemben,mert kizárt dolog,hogy mindenki ugyanúgy "otthon"hagyta a mentalitást,mint ahogy én tettem.

Benne van a magyarokban, hogy minden létezö alkalommal "lehúzzák"akit csak lehet. Anyagilag,mentálisan:nekik mindegy.

"Abstand halten!!!!": számomra ez az egyik legfontosabb szabály.

Ha minden le van zsirozva,ne legyenek rossz érzéseid kedves Kérdezö. Senkinek nem tartozol magyarázattal.

Sok sikert és boldog életet kivánok.

Nem volt bűntudatom és nem is lesz.

Én magyarországon is az átlagnál jobban kerestem, nem a pénz miatt mentem el hanem az emberek miatt.

Sehogy. Majd kinn megküzdesz vele. 10 év után most költöztem haza férjemmel Magyarországra. Ez ilyen. Vagy megy, vagy nem. C1 nyelvtudás mindkettőnknek, 6000 eurós bevétel, kinti barátok, magyar család egy része is kinn volt velünk.

De nem tudtam azzal a tudattal együtt élni, hogy a gyerekeim, unokáim már németek lesznek, nem magyarok, még akkor is, ha tudnak magyarul. Ezt már nem vállaltam. Le lehet pontozni, de mi így döntöttünk.

Menj ki, próbálj szerencsét, vagy legyűr a honvágy, vagy nem.

"hogy egyedül oké a 300, de családdal már nagyon nem"

Biztos meglepő, de a nők is dolgoznak már 2023-ban, nem egymagad, egy fizetésből kell eltartani a családot.

Megjegyzem, ettől függetlenül menjél, mi is voltunk pár évet, de azért saját ingatlannal, meg mondjuk kettőtöknek - a gyerekek után járó kedvezményekkel együtt -, havi 600+ bevétellel már itthon sem élnétek rosszul.

Azért az sem mindegy hova mész. Én nem tévébe néztem. Nekem egyszer egy lány koleszos társam mesélt, és egy chat partner, hogy rájöttek ott sincs kolbászból a kerítés. A lány koleszos társam baby sitterkedni ment ki, de nem fogadta senki és majdnem bajba is került, a családja segített neki haza jönni. A chat partnerem meg elmesélte, hogy volt olyan erdélyi munkatársa aki volt hogy hajléktalanságra kényszerült, és a kollegái verték.

Azért csak úgy mész, vagy lesz hol lakni és megbízható munkaközvetítővel szerzed a munkát? Vagy ott is majd vállalkozni akarsz,mert nem árt tisztába lenni az adott ország adózási és vállalkozás formáival, és azzal is hogy bevándorlóként vállalkozhatsz-e egyből. Ha európai országba mész attól függ hova,mert más európai országot is megvisel a mostani helyzet.

Pl. Amerikába ott szigorúak a feltételek annak aki zöld kártyát akar,most is. Anno a 90-es évekbe mindig mesélte az ismerősöm, hogy ő Amerikába akar menni. Aztán később mindig visszadobták neki a vízum kérelmét. Pedig csak egy átlagos srác volt.

Nekem csak egy tanácsom van, az adott ország magyar nagykövetségének a száma mindig legyen nálatok, ha bármi van, akkor tőlük tudsz segítséget kérni és ők haza is juttatnak ha arról van szó. Az hogy te neked bűntudatod van azzal saját magadnak kell megküzdeni.

"Csak ittmarad a család, a haverok egy része, az emlékek."

Én pont ezért is tudtam minden bűntudat nélkül kijönni, mert a család-haverok-emlékek triótól már évek óta elszakadtam korábban. A családomtól addigra több rosszat kaptam, mint jót. Barátaim már nem voltak. A kormánytól már évek óta erősen forgott a gyomrom, a hazaszeretetem vagy 8 éve nyomtalanul eltűnt a szívemben. Én úgy éreztem, engem Magyarország így már tényleg minden tekintetben kivetett magából. Amikor utoljára végigmentem a lepusztult utcánkon, ami gyerekkorom óta semmit sem változott (azért valami minimális fejlődést legalább elvárt volna az ember), végignéztem a nyomorúságos, ronda, lelakott környékén, és hálát adtam az égnek, hogy nem kell többet látnom ezt a szomorúságot. Mert nekem a szívem vérzett akárhányszor utcára mentem, és mindenhol láttam a nyomort, és az utcáról hazaérve szintén nyomorba csöppentem otthon. Nekem a megváltás volt kijönni, gondolj te is erre. Otthon már nem maradt semmi igazából, ahogy olvasom pár napja a híreket (nem akarok belemenni melyikre gondolok), szerintem az otthon maradt szeretteid is utánad fognak menni előbb-utóbb, nagy részük biztosan.