Hogyan birkóztok meg a bűntudattal külföldre költözés előtt?
Gondolom, senkinek nem kell bemutatni az itthoni helyzetet. Egyedülálló fiatal férfiként úgy döntöttünk a haverokkal, (van, aki gyerekestől) hogy itthagyjuk ezt a lebuj putrit. Ki van nézve minden, le van beszélve a munka, beadtuk a felmondást. Most mégis furcsa érzés van többünkben. Csak ittmarad a család, a haverok egy része, az emlékek. Nem visszakozunk, megyünk, már minden el van rendezve, nekem is március 1-el költözik az albérlő, cuccaim jelentős részét is szétosztogattam már. A család nem örül, de nem akar visszatartani. (Kivéve keresztapám, de az a tipik M1 szindrómában szenved, tehát mindenhol megerőszakolják az embert a migránsok, (a nőket kétszer) fűtetlen lakásokba halnak éhen meg hasonlók, pont az ilyen agyilag zoknik miatt kell elhúzni a πcsába.) Az sem mindegy, hogy itthon megkaptam a 320-350-et, kint 3500 Euróval kezdünk. Nem dolgozni megyünk ki, hanem letelepedni.
Adjatok tanácsot, hogy birkózzunk meg a bűntudattal?
Nem volt bűntudatom.
Miért lett volna? Tudtam, hogy otthon nem jutok sehová, csak nyomorgok a diplomámmal.
Azzal a diplomával, amellyel idekinn 6000 chf-os kezdőfizetéssel indultam (eg.ügy).
Nem egyik napról a másikra döntöttem úgy, hogy megyek, hanem előtte hónapokon keresztül néztem, melyik országban lenne a legjobb, hová érdemes nekiindulni, nyelvi szempontok, stb.stb.
Mire oda jutottam, hogy költözök már vártam az egészet. Vártam az új életet, hogy milyen lesz, új emberekel ismerek meg, új kultúrát, városokat, tudok túrázni, chillelni és nem abból állnak a napjaim, hogy hétvégén is 12 órázok és hó végén örülök, hogy mindent ki tudtam gazdálkodni.
Család, barátok? Ez van, nem én voltam az egyetlen, aki lelépett, és hogyha az ország másik végébe költöznék, akkor sem mennék haza csak mondjuk 2-3 havonta.
Érzelmi szempontok nem játszottak a döntésemben.
Mindenki a saját sorsáért felelős, azzal foglalkozz, hogy neked mi a jó. A többieket, akik maradnak, nem bántod ezzel, nincs miért bűntudatodnak lennie. Max. a kommunikáció átmegy inkább online formába, a találkozások pedig ritkulnak.
Nekem szemernyi bűntudatom sem volt, mikor kimentem. Évente 2-3 alkalommal látogattam vissza, olyankor találkoztam, akikkel akartam.
1-es, de nem tud itt megelni, ezert megy el. Hogyan indithatna akkor vallalkozast, ha alkalmazottkent se jutott semerre? :D
Menjen csak szepen ki, majd elvalik, hogy bejon-e neki.
Egyebkent kerdezo, ha a putrit hagyod itt, akkor miert van buntudatod? Ha igy allnek hozza, nekem nem lenne, hiszen a putribol csak menekulni lehet.
Csalad majd latogat vagy te oket, tulelik.
Ez szerintem sem bűntudat, egyszerűen rossz érzés, mert itt hagysz mindent, amit ismersz, és mész az ismeretlenbe. HA bejönnek kinn a dolgaid, beilleszkedsz, megszokod, akkor jobb lesz majd (bár lehet, hogy honvágyad sokáig lesz család, barátok miatt), ha nem, akkor nem (esetleg haza is jössz, van, aki kinn nem bírja).
Próbáld kalandként felfogni, ne stresszelj rá, az nem segít. Örülj, hogy a családod támogat (így legalább, nincs veszekedés, meg ha nem az lesz kinn, amire számítasz, van hova visszajönnöd).
Mi ebben a bűntudat ?
Saját életedet teszed jobbá.
Ez az ország egy trágyadomb. Az a 2m szavazó 10 forintért az anyját is eladná. Menekülni kell innen.
Nem tudom, miért kellene bűntudatodnak lennie, de azt se értem, ha van saját ingatlanod meg kiadó raktárad is, hogy nem tudsz havi 300+-ból jutni valamire.
Kint meg sokkal nehezebb lesz egy nőt összeszedni, ha itthon sem ment.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!