Szerintetek lenéznének nézni ha 19 évesen gyermekem lenne?

miért nem kérdezed meg a szüleidet, vagy apósod/anyósod hogy ők mit gondolnak erről? ha belemennek akkor vállalj gyereket. lesz ami lesz. ugyanaz a dolog úgysem fog veled előfordulni amiket itt leírnak, csak hasonlók. na hajrá!

L

Kérdező, az utolsó 2 hozzászólásodból egyértelműen látszik, hogy még nem vagy érett felnőtt. Nyilván senki nem úgy indul neki a nagybetűs életnek, hogy jaj, jön a baj majd, és mi lesz, de hacsak nem a rózsadombi burokban élő gazdag vagy az örökké támogatott kisebbség rétegébe tartozik valaki, fel kell készülni bármi eshetőségre, mert számtalan ember alól csúszik ki a talaj egyik napról a másikra váratlanul, és aki addig előrelátó módon élt, az hamar talpra tud állni, aki nem, az meg siránkozik és rohangál mindenfelé, hogy mit csináljon.

Csak pár példa: árvízkárosultak, iszapkárosultak, a nyári nagy hőségek vagy a téli utakon kialakuló jégpáncél miatti balesetek áldozatai, ki számol ezekkel? Az égvilágon senki, mégis van, aki előrelátó, és ilyenkor nem esik kétségbe, és van, aki nem, és ilyenkor azt se tudja, hova kapjon. Ugyanezekért hasznos az elsősegély ismerete például, amit autóvezetés tanfolyamokon ugye kötelezően tanítanak, vizsga van belőle, lehet, hogy soha nem lesz szükséged rá, de honnan tudod, hogy nem fog kelleni? Én cserkészként tanultam elsősegélyt 14-16 évesen, és nem egészségügyi vonalon tanultam se akkor se később felsőoktatáson, sőt, műszaki területen mentem tovább, fene gondolta volna, hogy valaha nekem használnom kell az ott tanultakat, hogy egy csuklóvérzést hogy kell ellátni, amíg kiérkezik a mentő, és képzeld, használni kellett több évvel később, amikor öcsémmel történt egy baleset, és üveg elvágta a csuklóját (7 eret vágott át).

Ha megnézed a többi hasonló kérdést, akkor rájössz, hogy a korodban lévő "kismamákat" vagy babát tervezőket, mindig lehurrogják. Mindenkiből csak a negatív kritika jön. Persze, mindenkivel történnek rossz dolgok. De aki sosem cselekszik mert fél, hogy jaj ez lesz az lesz amaz lesz. Az nem is él igazán szerintem. Persze az is igaz, hogy nem szabad felelőtlennek lenni, sőt! De csak a kor alapján ítélkezni is elég szégyenletes. Figyelj olvastam már olyan kérdést, ahol egy anyuka írt, hogy most van 30as éveiben, kb. 16-18 évesen vállalt gyereket, jól felépítették a jövőjüket a párjával, még mindig együtt vannak, a kicsi és normális családi körülmények közt nőtt fel. És erre milyen reakciók voltak? Mindenki lehurrogta.

Szerintem mérlegelj, természetesen azt is gondold át amit mások írtak, nézz magadba, és úgy dönts. Ne pedig azért dönts ellene mert egyesek szerint éretlen kis csitri vagy, úgy, hogy nem is ismernek, és gyenge minősíthetetlen érvekkel vagdalózna felháborító stílusban. Van mit mérlegelned! Mert nagy a felelősség, de akkor is csak te tudod a legjobban, hogy kinek, hogyan milyen körülmények közt, miért akarsz szülni.

Sok sikert :)

Én erre írtam, hogy így felelőtlenség, nem szabad belevágni:

"Egyébként meg ha nem dolgozok az sem lenne nagy baj,a párom keres annyit hogy megéljünk. "

Ez csak MOST van így, a jövő képlékeny, és azért kell előrelátónak lenni. Az előrelátás nem egyenlő a folyamatos aggódással, hogy most mi lesz, aki előrelátó, az nem aggódik, mert tudja, hogy a jég hátán is megél, mert úgy tervezi az életét, és örül, ha végül mégse kell, és ott van a többlet tartaléknak a gyerekeknek például.