Szerintetek lenéznének nézni ha 19 évesen gyermekem lenne?

Sajnos nem lesz egyszerű a helyzeted. Én 22 évesen szültem és kinéztek mindenhonnan. A játszótéren, az utcán, de még a gyerekorvos is furcsán nézett rám. Mindenki azt hitte, hogy nem lehetek jó anya, egész egyszerűen lehetetlenségnek tartották. Szóval az eleje elég nehéz volt. Aztán amikor látták, hogy rendesen gondozom a babát és sokat foglalkozom vele, akkor kezdtek elfogadni. Most már ugyanúgy kezelnek mindenhol mintha 30 éves lennék, pedig még csak 2 éves a gyerkőc.

Senki nem merte mondjuk a szemembe mondani akkoriban, de azt hitték, hogy a vakvilágba szültem gyereket és biztos a szüleink tartanak el. Pedig 4 éves munkaviszonyom volt, saját lakásom, férjem, tehát minden adott volt a babához, de hát az ember nem azzal indít egy barátságot vagy beszélgetést, hogy az anyagi és családi helyzetét ecseteli.

A baba mellett közben le is diplomáztam, ezt egyébként neked is ajánlom. A tanulást ne hagyd abba semmiképp és amíg otthon vagy a babával, addig próbálj meg egy fősuliba, szakmába vagy nyelvtanulásba kezdeni.

Okos ember a más kárán tanul, buta a sajátján. Azért remélem, annyi tartás lesz benned, hogy nem fogsz sírni, mikor utcára rak a pasi pár hónapos gyerekkel.

Annyira beszűkült a tudatod, hogy képtelen vagy felfogni az ellentétes véleményeket. Majd az élet megtanít arra, hogy tiszteld a tapasztalatot. Egyelőre még gyerek vagy a felelősség-vállaláshoz. Kitalátad, hogy neked kell egy gyerek, mert ezzel akarod megfogni a pasit, és elérni azt, hogy ne kelljen dolgoznod. Persze anyóséknál jó lakni, anyósék viseljék el a te gyereked bömbölését, anyós pelenkázza a gyereked, mert ő jobban ért hozzá, anyósék pumpoljanak pénzzel, mert te igazi babával akarsz játszani, dolgozni elmenni pedig lusta vagy... Aztán anyósék vigyázzanak a gyerekre, ha mondjuk mégis dolgozni kéne menni, ha beteg, ha ez meg az történik.

Komolyan elgondolkodom ilyenkor, hogy a gyerekvállalást vizsgához kellene kötni.

4 éve vannak együtt, 5 hónapja laknak együtt, jó, tegyük fel, hogy érzelmileg stabil a kapcsolat, csak ez egy gyerekhez kevés, szóval nem tudom, kérdező, hogy a pároddal mi a helyzet munka meg anyagiak terén, tegyük fel ha te most a gyerek miatt otthon lennél, -1 jövedelem (a GYES nagyon kevés), van-e a párodnak munkája, stabil munkahelye, amit előre láthatólag 3-5 éven belül nem veszít el, ez fontos szempont, hiszen elsősorban a ti dolgotok eltartani a babát és fizetni a szükségleteit, nem pedig a nagyiéknak (az én szüleimnek pl. senki nem segített pusztán azért, mert örültek, hogy meg tudtak élni, szóval nem volt miből, és tettekben sem, mert többszáz km-re lakunk a legtöbb rokontól).

Baba mellett tanulhatsz, akár nyelvet (pl. ELO-val), akár szakmát, úgyhogy arról gyerekkel mondjuk nem kell lemondani, de a tanulmányok költségeit is ki kell pengetni valamiből, esetleg baba mellett lehet dolgozni, ha már nem igényel "napi 48 órát" az odafigyelés.

Szóval szép dolog, hogy baba, meg a kapcsolat, de ha csak a napon (vagy a szoliban) barnulsz, akkor nem jár automatikusan állambácsi nagymértékű segítsége, és dolgozni kell a megélhetéshez és a gyerek eltartásához.

Fiatal anyuka vagyok, lassan két gyerekes, 7hónapos terhes vagyok, 15hónapos a nagy fiam, 23éves vagyok.

De, van szakmám, folyamatban a főiskola, 5év szakmai gyakorlat... Így kicsit könnyebb, de nem egyszerű. A két kicsi között el akartam menni dolgozni, hogy ne csak gyest és cspt kapjak, nem jött össze. /Sajna gyedre nem lettem jogosult az első után sem, pedig dolgoztam, sajna az utolsó napon derült ki, nem jelentettek be:S 2évem ment el rá, és nagyon megérzem, hogy csak 38ezret keresek havonta és nem 112ezret:( vagyis most 103ezer a gyed plafon... 122ezer esik ki így nekem havonta a fizumhoz képest, és csak 65ezer a gyedhez képest.../ Amíg munkát kerestem, időszakost, hogy csak addig amíg nem szülök, és ahogy megtudták kisgyerekem van, bölcsis korú, nem igazán kellettem, hiába jó referenciák, tapasztalat, nyelvtudás, végzettség, és további lehetőségek.

Javaslom keress egy testhezálló szakképzést, csak van, végezd el, keress munkát, és ha már van fix munkahelyed, akkor legyen gyerkőc. Sok pénz, még akkor is ha tesco gazdaságos a baba. Csak a fiamra 25ezer a téli ruhatár, ha ilyen gyakran megyünk dokihoz megfázással és társaival akkor a párom a patikának utalja a fizuját, pedig csak nurofen és panadolt veszünk, nem is valami extrákat. Sokat olvashatsz arról ezen az oldalon is, ki mennyit költ a kicsire pláne ha tápis, nincs-kevés az anyatej.

És mellé tényleg 4év sok idő is, meg kevés is egy párkapcsolatban. Magamon látom, hogy néha tudnám a páromat kivágni az ablakon, mint a macskát szni, pedig szeretem, de ezt hozza ki belőlem az éjszakázás, hogy nehezen tudok már pihenni, hogy hogy hogy, te sem tudhatod, mikor mennyire kattansz meg a kicsi mellett. Mit tudsz csinálni, ha egyedül maradsz, ne adja az ég tragédia miatt? Hová mész lakni, mi legyen a gyerekkel, veled. Olyan vagy aki a jég hátán is megél, vagy az első akadálynál feladja összeomlik?

És ami fontos, az az édes kis csomag, megnő. Dackorszak, hiszti, rendetlenkedés miután hazajön az oviból/iskolából, pimasz, blablabla, és akkor is felelős vagy érte. Egy gyerek MINIMUM 18év munkaviszony, amíg kutya kötelességed mellette lenni, támogatni. Nem csak addig kell vele törődni amíg pici, utána is, amikor újra benne vagy a társadalom életében aktívan, dolgozol, nem egész nap csak a gyerekkel vagy otthon...

Ezekre együttesen kell igent mondani, Igen akarom, ha vállaltam akkor felnevelem, embert faragok belőle, az út mindenkinek más, de a végeredmény a fontos... ha egy picit is bizonytalan vagy, vagy esetleg túl lelkes is, ajánlom ülepedjen egy kicsit a gyerekvállalási kedv.

Jó dolog fiatal anyának lenni, legyél, de ésszel, csinálj magadnak alapot, mert alap nélkül a ház is összedől, a pasikban meg nem lehet bízni... És ha egyedül nem bírod, akkor mással sem fogod:( sajnos. Mert ha rossz lapokat oszt neked az élet nagyon rosszul jársz. Ha ügyesen csinálod 1-2év suli egy komolyabb OKJ, 2év munka, 23évesen gyereket vállalni egyáltalán nem késő, sőt, a "gyártás" 22évesen kezdődhet is:P És ha tesót is akartok 25-26éves korodra kétgyerekesnek lenni nem is rossz.

Szurkolok, hogy sikerüljön, ha nem is 19évesen de fiatalon 20as éveidben megélni a gyerekvállalás csodáját.