Külföldön élők, nem hiányzik a családotok, az “otthon”? Hogy bírkóztok vele?

8 vannak olyanok akik szenvedni szeretnek, ezért visszasírják a nyomort, mert képtelenek a jólétet feldolgozni.

#11 Ahogy a #8 előtti válaszomban írtam, kinek mi. Én boldog vagyok itthon. Rühellem a rendszert, mint a sz*rt, de szerencsére semmilyen rendszertől nem függ sem a megélhetésem, sem az időbeosztásom. Cserébe csak olyan nyelvet beszélek, ahol nem sikerült külföldi lehetőséget megkaparintani, de még ha olyan helyen is vagyok, ahol beszélem a helyi nyelvet, nem érzem jól magam egy hétnél tovább. Ezt embere válogatja. Rengetegen vannak, akik boldogok külföldön, rengetegen, akik boldogok más nemzetiségű házastárssal, én nem tartozom közéjük. A legfontosabb, hogy mindenki tudja magáról, neki mi a jó. :) Nekem hosszú terápia után pszichológus mondta, hogy egyszerűen nem lehet mit tenni az orvosok által sem értett testi tüneteimmel meg dolgaimmal, mint hazaköltözni, amióta itthon vagyok, jól vagyok.

4 hónap az azért baromira nem sok, hogy ott bármi tartósan kialakuljon! Az első félév a rózsaszín köd, utána jönnek a kultúrális bukkanók, ami másképp működik, mint otthon. Hogy ki hogy kerekedik felül rajta, vagy nem, egyén függvénye. Valaki a pl. svájci kiszámíthatósághoz tudott könnyen hozzászokni,más meg attól kap idegrohamot, nem vagyunk egyformák. Nagyon nagy önismeret kell, hogy tudd, mik számodra a kardinális kérdések, amik kint felmerülhetnek és hogy esetleg hol tudod külföldön elképzelni az életedet. Amúgy Törökországon belül hova költöztél? Elvileg vallásosság terén az is sokat nyom a latba.

A család nem hiányzik, nem tartom velük a kapcsolatot, anyám meghalt, csak apámmal szoktam néha beszélgetni neten. Maga az ország szokott hiányozni néha, a magyar dolgok, ételek, édességek, stb. De az is kibírható.

#14 Kicsit off, de ha van a környékeden lengyel bolt, az majdnem visszahozza a magyar dolgokat. :) :)

A családom az a férjem és a gyerekem, az otthonom pedig az, ahol ők vannak.

#17 Attól is függ, milyen tünet. Nekem az ekcémám szokott a stresszalapú lenni, külföldön viszont minden reggel hánytam úgy, hogy kétnaponta egyszer ettem. Nyilván a covid meg magánéleti problémák is közrejátszottak, amit esélyem sem volt mindenkitől távol feldolgozni.

Nincs az a külföldi fizetés, ami az itthoni barátokat pótolni tudná. Cseszhetem a pénzt, ha meló után nincs kivel meginni egy sört. Inkább szerényebben, de itthon.