Külföldön élők/dolgozók! milyen érzés a családotoktól messze?

Én már azelőtt sem tartottam a kapcsolatot a családommal, hogy kiköltöztem volna, de a közeli barátaim a mai napig gyakran hiányoznak (10+ éve élek külföldön). Az egész covid mizéria miatt most jóval kevesebbet találkoztunk, mind eddig, éreztem is eléggé a súlyát. Ettől függetlenül nem költöznék vissza, nincs honvágyam és igazából soha nem is volt, itthon vagyok, jó életem van itt, csak az a néhány ember tud piszkosul hiányozni. Ez már így is marad

Te csak fél évre mész, az pont arra lesz elég, hogy kiélvezd az újdonság varázsát, felfedezd a szabadidiődben a környéket, tanuld a nyelvet, szóval csak bátran! Nem kell sem a beilleszkedésen, sem hasonló dolgokon stresszelned, csak élvezd ki amennyire lehet, a családoddal pedig addig tartsátok a kapcsolatot videón, nagyon hamar el fog repülni az a fél év.

2 eve nem lattam a szuleimet, pont a korona orulet elott voltunk latogatoban. hianyoznak persze, de nincs honvagyam egyaltalan. elem a sajat eletemet, dolgozok, szorakozni jarok, elfoglalom magam a mindennapjaimban. szoktunk beszegetni, videohivni, nem erzem a tobb1000 km tavolsagot.

persze ehhez az is hozzatartozik, hogy azelott tulestem a depis honvagyas idoszakon hogy kikoltoztem volna. volt egy 3 honapos kulfoldi munkam egy masik orszagban, azalatt letudtam. ide mar ugy jottem hogy semmi honvagyam nem volt

14 évesen kerültem ki Magyarországra tanulni Erdélyből, kollégista voltam, és az az igazság, hogy olyan gyorsan alkalmazkodtam, hogy nem sok mindent tudok írni.

Persze, biztos van aki most azt mondaná nekem könnyebb, hisz anyanyelv és hasonló kultúra... de így is szembesültem nyelvi akadályokkal, és olyan sokkoló dolgokkal, mint például, hogy sokan azt se tudták gimnazista létükre, hogy Erdély valaha Magyarországhoz tartozott. Nem beszélve a sok "lerománozásról", meg "vannak magyarok romániába?" jellegű kérdésekről.

Szóval sok mindent nem tudok írni, mert tényleg minden jött ahogy jönnie kell. Beilleszkedni nem volt nehéz, mert majdhogynem egzotikus faj voltam, és ha olyan közegbe mész ahol mindenki odavalósi, akkor azért, ha mindenki külföldi akkor pedig azért fogsz tudni könnyen beilleszkedni. Önállósodás pedig gondolom egy ideje amúgy is elkezdődött és nem fog meglepni, hogy miként kell kimosni egy adag ruhát vagy hogy csinálod a rántott húst.

A google map pedig mindenhol eligazít.

"sokan azt se tudták gimnazista létükre, hogy Erdély valaha Magyarországhoz tartozott. Nem beszélve a sok "lerománozásról", meg "vannak magyarok romániába?" jellegű kérdésekről."

akkor te valami nagyon sotet helyre kerultel

Tavaly covid előtt közvetlenül költöztünk ki Németországba az elején nehéz volt de most már megszoktam,megszeretük nem hiányzik semmi ,néha barátok de idén nyár végén ,és most is tudtam találkozni barátokkal és anyukámal ennyi elég is volt .

Majd jövünk ha tudunk megint .

Én tavaly jöttem haza, 2 évet dolgoztam kint Hollandiában. Bár egy régi haverom is pont abban a városban dolgozott, így vele taliztunk gyakran, ezen kívül egyedül mentem ki.

Az elején ameddig nem voltak kint haverok, hiányzott a család is meg a barátok is. Később kevésbé, mert szerencsére ott is megtaláltam azokat akikkel el tudtam lenni, de én jó vagyok a kapcsolatteremtésben, nem biztos hogy ez mindenkinek így megy.

Hazajártam kb kéthavonta, az is igaz. Akkor találkoztam mindenkivel aki hiányzott, magamhoz is hívtam ki a legjobb barátaimat párszor 1-2 napokra, jó volt, én vissza is fogok menni amint lehet.

(Ne felejtsük el: ugyanazt csináltam itthon előtte is meg most is, mint amit kint, és összehasonlíthatatlanul rosszabb otr élni anyagilag és szellemileg is számomra. Demotiváló itt az emberek negativitása és a jutalom hiánya a munkádért)

- #9 voltam