Mit tegyek, ha a gyerekeim nem hajlandók elfogadni a párom?

Nem kell elfogadniuk, ugyanis nem ők választották - ugyanúgy ha te nem szereted anyóst nem kell jópofizni vele.

Na, ezzel szemben nekik KELL, ugyanis összeköltöztél egy számukra idegen emberrel.

Egyébként te mit teszel, hogy megkönnyítsd a helyzetüket?

Ugyanis anyaként és szülőként a te dolgod lenne, csak ugye ez úgy megy, hogy anyuka-apuka eldönti, hogy jön az új pasi-nő, esetleg gyerekkel, és a gyerekeknek, mondván, ne szólj bele semmi közöd hozzá el kell fogadni, pont.

Akkor is, ha az új pár esetleg ktsg, ne adj isten bántalmazó, érzemli zsarnok, stb.

Voltam mostohagyerek, nem volt döntési lehetőségem, együtt akarok-e élni apám nőjével - kétév múlva ott tartottam, hogy inkább felakasztom magam, mert olyan stílusban beszélt velem (term. csakis amikor más nem hallotta).

Más: téged, mint a legtöbb szerelmest elborít a rózsazsín köd, és esetleg nem is látod azt, amit ők.

Apám 10 éve! nem érti meg, hogy a nője manipulátor, irigy passzív-agresszív pi..a (már elnézést, de az).

Nekem kezdettől nem volt szimpatikus, és nem azért, mert apa új nője, hanem mert taszított a mesterkélt, bájolgós fedőszemélyisége - amit mindig felvesz, amikor pl rokonokhoz megyünk.

A négyfal között meg ment az ordibálás, csenddel verés (heteken át!), gúnyolódás a kinézetemen (ő 50 kilóval szült, én 58 kilósan dagadt vagyok), stb. stb. stb.

A fele rokonság utálja, a páromnak már az első találkozáskor beszólt - de apa ezeket nem látja.

Mentegeti, mindig, és nem érti, hogy miért nem akarok haverkodni a nővel.

Fun fact: irigy a halott édesanyámra - öhm, igen, itt pislogtam, hogy oké, ez nettó hlye.

Apa pl. ezt sem tudja én is csak azért, mert meghallottam, amikor telefonon panaszkodott az egyik barátnőjének.

Az meg külön szép, hogy apukához nem tudnak menni - ergo ha tudnának, simán lepasszolnád neki őket.

Érzik, hogy te sem szereted őket, az apjuk még annyira sem vszeg - szerinted milyen érzés úgy élni, hogy a szülőd szíve szerint inkább odaadna valaki másnak?

Nem kell csodálkozni, hogy indulatosak, ingerlékenyek, mikor nincs biztos pont az életükben - te nem vagy az.

Nekem úgy tűnik, hogy a gyerekeid ahhoz vannak hozzászokva, hogy mindig az van, amit ők akarnak. Ez az egyik. Mert egy kicsit összetettebb a kérdés.

A másik meg, hogy megkérdezted tőlük, hogy konkrétan mi a bajuk az új pároddal? Miért nem akarják, hogy együtt legyetek? És te meghallgattad, odafigyelve az érveikre? Tudnátok kompromisszumot kötni? Pl. jó, nem kell szeretni, de fogadják el, stb... helyzettől függően.

A harmadik: ők mit szólnának ahhoz, ha te elleneznéd hogy azzal járjon, aki tetszik neki? Ha nem engednéd, hogy felhozza a barátját, mert mindig beszólnál neki? Csak úgy elméletben gondoljon bele. Ő elvárná, hogy elfogadd akkor is, ha pl nem lenne szimpi neked a fiúja?

És akkor a végére ott marad a kérdés, hogy ha nincs komoly oka, hogy ellenzik a kapcsolatodat, akkor szeretnek-e annyira téged, hogy a kedvedért elfogadják ezt a helyzetet, mivel később ők úgyis elköltöznek, és a saját életüket fogják élni, talán nem mindegy nekik, hogy az anyjuk nem egyedül él, hanem van egy normális párja. (már, ha tényleg normális, és nem okkal ellenzik)

Mondom ezt úgy, hogy én is voltam gyerekként ebben a helyzetben, 14-15 évesen, és én valahogy tudtam örülni anyukám boldogságának, pluszban kaptam még egy pót apukát, aki kedves volt, és rengeteget segített, plusz két "testvért" akikkel jókat bandáztunk, és még két plusz nagyszülőt is, akik szintén szerettek és elfogadtak minket. Én inkább a pozitív dolgokat láttam akkoriban, a gyerekeid vajon miért nem? És ha nem is tetszik neki, és különösebb okuk nincs, akkor miért nem tudnak egy kicsit viselkedni? (Te attól nem fogod kevésbé szeretni őket, remélhetőleg nem lesz fontosabb az új pasi, hanem egyformán fontosak lesznek.) Nagyon el kellene beszélgetni erről velük, mielőtt belevágtok az összeköltözésbe.

#20

Nyugodj le.

19-esnek kanja van, tudod, ők így mondják, valszeg disznóólban nőtt fel.

#23

Szerintem szépen dolgozd fel a traumáidat, más is volt mostohagyerek, és egész normális felnőtt lett.