Mit tegyek, ha most van elegem és soha többet, egy percet sem vagyok hajlandó itthon ülni a gyerekeimmel?
Lassan 4 éve, hogy itthon vagyok és így most lett elegem. Biztos, hogy mindenki érezte már ezt az érzést vagy esetleg át is ment rajta. Persze, megvannak rá a "jó tanácsok" és az ötletek, de nekem úgy néz ki, hogy ez sem segít. Mármint gondolok itt arra, hogy kapcsolódjak ki és társai.
A nagyobbik lányom óvodás, már amikor nem beteg (konkrétan 1,5 év alatt talán egy huzamban ha 1 hónapot járt )... épp most fogják megműteni miatta.
A kicsi 1 éves. Amennyire szerettem volna, annyira elég volt "belőle". Állandóan sír, nyűglődik, semmi nem jó neki. Semmit nem lehet vele/mellette csinálni. Mintha börtönbe lennék, megzakkanok vagy már meg zakkantam ..
Tudom, szemét pi.sa vagyok, meg minek szültem és társai .. jó, ezen tovább is ugorhatunk!
Szeretem mind a két gyerekem, de nem bírom tovább! Élni akarom az életem, menni dolgozni, felnőtt lenni, nem pedig itthon ülni és az utolsó idegszálamat is széttaposni, kidobni a kukába.
Értem én, hogy van, aki anyaságra született, valószínűleg bennem ezek szerint egy csepp anyaság nincs (ezt úgyis mindjárt valaki megerősíti) és egy sz.r vagyok, de nem tudom már "lenyelni a békát".
Valaki mondja meg a tutit, hogy mit csináljak, mert már a sírógörcs kerülget!!!
Első körben próbálj lenyugodni! :)
Második körben beszélj a férjeddel, és ha ebben látod a megoldást és van rá mód, akkor menj vissza dolgozni, legalább részmunkaidőben.
Hogyhogy nem használ a kikapcsolódás? Próbáltál kiszakadni ebből a "börtönből", ahogy írod, és elmenni mulatni barátnőkkel vagy futni a parkba vagy akármi? És nem segített?
Persze rövidebb ideig mindenki érezhet így, de ha ez hetekig eltart, akkor keress egy bölcsit és irány a meló. Nem szégyen, hidd el, nem vagyunk egyformák, és jobb, aki bevallja magának, hogy besokallt, mint akir csendben otthon gyötri magát meg a családját... A gyerekeknek is jobb egy kiegyensúlyozott, dolgozó anyuka, mint egy mártírhalált halt szülő....
menj vissza dolgozni... ilyen egyszerű, nem kell ezt túlkombinálni. a kicsi felügyeletét szervezd meg (nagyszülők, bölcsi, csana), beszélj a főnököddel és a nagy műtéte után mehetsz.
mi váltott műszakban dolgoztunk a férjemmel, én csak 5 órában, így ki tudtuk hagyni a bölcsit. sok megoldás van, ha valaki tényleg szeretne vagy szükség van rá, akkor meg tudja oldani
A bölcsit felújították és még nem nyitott újra. A másik bölcsi, ahová felvennék (mivel kevés a gyerek ott), oda meg azért nem szeretném beíratni, mert onnan mindenki menekül okkal (volt részem tapasztalni a nagyobbik lányunknál).
Nagyszülők egyik részről dolgoznak még, másik részről meg 120 km-re lakik és 95 éves dédszülőket gondozza.
A férjem sem lát megoldást, bár neki már napi szinten mondom, hogy ő jöjjön el GYED-re és meg visszamegyek dolgozni. Viszont most, hogy 4 napot non-stop velük/velünk volt, egyszerűen közölte, hogy ő ezt nem bírná csinálni és nem érti, hogy én még hogy bírom.
Hát sehogy .. és most ez így már 10000%-ban bebizonyosodott.
Igazából abban reménykedem, hogyha nem is jön össze, hogy újra "éljek", hogy amikor letelik ez a maradék 1 év az itthon létből, akkor jobb anya leszek és mindent jobban/jól fogok csinálni a gyerekeimmel.
Gondolok itt arra, hogy olyan kevés időt kell majd tartalmasan eltöltenem velük, hogy végre jó anyává fogok válni. Már ha ez egyébként lehetséges..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!