Szégyelnem kellene, ha inkább azt választom, hogy itthon maradok a gyerekeimmel?
Most várjuk a 3. gyerkőcöt, de sajnos nem sikerült elhelyezkednem előtte (a 2. gyereknél GYES után kirúgtak). Szerencsére anyagi gondjaink nincsenek. Most tehát itthon vagyok és nagyon élvezem! De körülöttem olyan gonoszak (irigyek?) az emberek, nem mondják ki, de szerintem lustának tartanak, kárognak, hogy minek vállaltuk be a 3. gyereket. Pedig egész nap csinálok valamit, és "kormányozom" a családot (mindig van valami). A férjemnek persze itthon semmit sem kell csinálnia, csak a gyerekekkel foglalkozni - imádjuk őket, és ha fiatalabbak lennénk, még többet vállalnánk. Nekünk nagyon jó ez a felállás, csak bánt, hogy rosszat gondolnak rólam.
Én úgy érzem, jobb, ha most pár évig (akár 8) itthon vagyok, nem pedig egy rohangáló idegroncs vagyok havi + 80 eFt-ért...
Szintén a harmadik babával vagyok várandós. Nekem lenne hova visszamennem, de ahhoz, hogy értelme is legyen (mármint anyagilag) 12 órát minimum kellene dolgoznom. Én inkább azt választom, hogy nevelem a gyerekeket, viszem a háztartást. A férjem magas pozícióban van, anyagi gondjaink nincsenek. Segítem őt is, hogy a munkájára tudjon koncentrálni. Ő sem szeretné, ha dolgoznék.
Egyáltalán nem szégyenlem, örülök, hogy a gyerekekkel, lehetek, olyan rövid ez az idő, hamar felnőnek.
Aki rosszat gondol, az vagy irigy, (ebből adódóan rosszindulatú) vagy el sem tudja képzelni, hogy valakinek ez is elég lehet. Nem kell velük foglalkozni.
Elég szomorú, hogy egy nőnek szégyellnie kell, ha azt a MUNKÁT választja, amit a család jelent.
Nekünk egy kisfiunk van, én nagyon szeretnék visszamenni dolgozni, néha hülyét kapok itthon, így a 3. év után (státuszban vagyok, de nem tudnak visszavenni a munkahelyemre, elvileg jövőre mehetek), és csodálom azokat a nőket, akik hivatáskánt az anyaságot választják. (Én is ismerek olyat, aki a gyerekekkel se szeret foglalkozni, otthon se szeret semmit csinálgatni, na, ezeket a nőket én se sokra becsülöm, de hozzáteszem azt a férfit sem, akinek azzal véget értek férji és apai kötelességei, hogy dolgozik, aztán mindenki kussoljon, mert ő pihen.)
Köszönöm! Jó hallani, hogy más is hasonlóan gondolkodik!
Igen, a férjem is örül, hogy itthon vagyok, az ő munkája is elég stresszes, és jó, hogy nem kell az itthoni apró-cseprő ügyekkel foglalkoznia, csak "élvezni" a gyerekeit.
Unatkozni pedig nem is tudom, mikor unatkoztam utoljára! Ha mégis van szabadidőm, akkor tanulok, hogy majd ha egyszer vissza kell mennem dolgozni, legyen némi esélyem...
Nem kell! Miért is gondolod?
Három gyermek nevelése (még ha napközben bölcsiben vagy oviban is vannak), háztartásról való gondoskodás, férjednek a nyugodt családi háttér biztosítása ép elég szép és nemes feladat. Persze ez csak úgy működhet, ha férjed jól keres.
Sokszor karrierista nők 35 évesen jönnek rá, hogy elszúrták az életüket azzal, hogy kizsigerelték magukat a munkával, sokszor már ekkor képtelenek gyereket szülni, illetve sokszor a férfiakat sem tudják hosszabb távon maguk mellett tartani.
Svájcban pl. egykeresős a családmodell, az adórendszer úgy van kitalálva, hogy jól szituált családban a nő ne is nagyon akarjon dolgozni.
Ugyanakkor használd ki az időt, levelezőn tanulj felsőoktatásban, mert hozhatja úgy az élet hogy rákényszerülsz a pénzkeresetre.
36F
Te is tudod a választ, meg is írtad. Irigyek. Ilyen a magyar mentalitás.Jobb mások életében kutakodni, miközben semmit nem tudnak a másikról, na meg persze az ő életük sincs rendben és inkább azzal foglakoznának.
Nekem nem kielégítő itthon lenni éveket a gyerekeimmel, ikreim vannak, még nincsenek 2 évesek, de én már nagyon dolgoznék. Ettől nem vagyok rosszabb anya, mint Te, csak máshogy gondolkodunk, máshogy élünk, stb. Én elfogadom, hogy inkább otthon maradsz, sőt, ha megetehetitek,hogy 80ezer forint kiessen a havi kasszából, akkor az tök jó, és ha Neked igy a jó, akkor miért ne tennéd?
Én főiskolára járok a gyerekeim mellett, mert megőrűlnék, ha állandóan csak az ő kis szintjükön kellene maradnom, nekem jól esik kiszakadni a babatársaságból. A párom családja ezt szerintem nem is nézi jó szemmel, de szerintem csak irigyek... Nem érdekel mit mondanak, lehet utánam csinálni, a gyerekeim és a férjem semmiben nem szenvednek hiányt, nem is kell ezen csámcsogni.
Te is így állj hozzá, ha a Ti családotoknak ez ad nyugalmat és biztonságérzetet, hogy otthon vagy a gyerekekkel, akkor ne szégyelld, nincs ebben semmi. Sok anyuka lenne amúgy a helyedben, ebben biztos vagyok!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!