Mit tegyek, ha most van elegem és soha többet, egy percet sem vagyok hajlandó itthon ülni a gyerekeimmel?

Lassan 4 éve, hogy itthon vagyok és így most lett elegem. Biztos, hogy mindenki érezte már ezt az érzést vagy esetleg át is ment rajta. Persze, megvannak rá a "jó tanácsok" és az ötletek, de nekem úgy néz ki, hogy ez sem segít. Mármint gondolok itt arra, hogy kapcsolódjak ki és társai.

A nagyobbik lányom óvodás, már amikor nem beteg (konkrétan 1,5 év alatt talán egy huzamban ha 1 hónapot járt )... épp most fogják megműteni miatta.

A kicsi 1 éves. Amennyire szerettem volna, annyira elég volt "belőle". Állandóan sír, nyűglődik, semmi nem jó neki. Semmit nem lehet vele/mellette csinálni. Mintha börtönbe lennék, megzakkanok vagy már meg zakkantam ..

Tudom, szemét pi.sa vagyok, meg minek szültem és társai .. jó, ezen tovább is ugorhatunk!

Szeretem mind a két gyerekem, de nem bírom tovább! Élni akarom az életem, menni dolgozni, felnőtt lenni, nem pedig itthon ülni és az utolsó idegszálamat is széttaposni, kidobni a kukába.

Értem én, hogy van, aki anyaságra született, valószínűleg bennem ezek szerint egy csepp anyaság nincs (ezt úgyis mindjárt valaki megerősíti) és egy sz.r vagyok, de nem tudom már "lenyelni a békát".

Valaki mondja meg a tutit, hogy mit csináljak, mert már a sírógörcs kerülget!!!