Mit tegyek, ha most van elegem és soha többet, egy percet sem vagyok hajlandó itthon ülni a gyerekeimmel?

családi napközi,magán bölcsi ha nem tetszik a mostani állami bölcsi.és sürgösen vissza menni dolgozni.

mást én sem tudnék neked javasolni.

Jo, de hogy menjen vissza dolgozni, ha folyamatosan beteg a gyerek???

Nem lehet, hogy azert beteg folyton es azert nyuglodik folyton a kicsi, mert erzi rajtad a feszultseget? Lehet eleg lenne par nap kikapcsolodas a ferjeddel, hogy szebben lasd a vilagot! Azt valahogyan csak meg lehetne oldani... remelem rendbe jonnek a dolgaid!

Pedig ezt a férjeddel kellene leboltolnod, az nem hozzáállás, hogy bocs ő nem bírna el a saját gyerekeivel amikor közös döntés volt. Te már kivetted a részed épp itt az ideje hogy a kényelmet kicsit félre tegye és ő maradjon otthon.

A másik írod a nagyot műtik, hátha ezután a betegeskedés megszűnik, a kicsinél valamit próbálj neg kitalálni hátha beválik nyűglődés ellen. Rövidtávú megoldás pedig apuka hazaér onnantól övé a gyerekfelügyelet te pedig futsz egyet olvasol filmezel akarmit csinálsz ami kikapcsol.

Azt gondolom, a nagy azért beteg sokat, és a kicsi azért nyűglődik annyit, mert otthon nem oké a légkör. Sajnos a gyerekek erre nagyon érzékenyek, és bizony az egészségük is rámehet erre, ahogy ez nálatok is történt.

Szerintem a probléma gyökere nem ott van, hogy te "szaranya" vagy, hanem ott, hogy a férjed nem partner a gyereknevelésben és a problémamegoldásban. Normális párkapcsolatban ha az egyik fél az idegösszeomlás határán van, nem úgy működik, hogy a másik közli, hogy ja, bocsi, ezt megszívtad, rám ne számíts, hanem segít megoldani a dolgot.

Az igazi probléma a házasságodban van, ezt sínylik a gyerekek, és egy ördögi körré válik az egész. A bébiszitter és társai csak a tüneteket fedné el, de amíg a férjed nem vállal be annyit, hogy rólad is lekerüljön némi teher, addig neked nem lesz könnyebb, hiába mész vissza dolgozni.

Én csak azt nem értem, minek szültél kettőt is? Gondolom ha korábban nem, az első gyereknél feltűnt, hogy ez nem neked való... Akkor minek kellett még egy?

Tudom, nem hasznos a válaszom, csak nem egyedi az eseted, mindenhonnan rinyáló, nyervogó anyukákkal találkozom, kb mártírhalált halnak, hogy milyen nehéz a gyerekekkel, aztán vigyorogva bejelentik, hogy úton a második/harmadik/negyedik... Ha ennyire szeretnek magukkal kiszúrni, hát tegyék, de számomra elkeserítő, és dühítő, hogy a gyerekek életét, személyiségét teszik tönkre ezzel... Nekem a szívem szakad meg, hogy szegény gyereked műtétre vár, te meg itt sajnáltatod magad, hogy milyen szar, hogy gyerekeid vannak, mintha bárki kényszerített volna a szaporodásra... Nem ők tehetnek róla, hogy a világon vannak, hanem te és a párod!

Ugye nem terveztek harmadikat is?!