Miért olyan furcsa dolog lenne hogy minden hétvégén (vagy legalábbis nyáron minden második hétvégén) együtt ebédel a nagycsalád?

Nekem két okból lenne furcsa. Az egyik az, hogy kell a minőségi idő (mindkét félnek, tehát a szülőknek is, és a fiatal-felnőtt gyerekeiknek is). Mármint úgy értem, a párjukkal/társukkal eltöltött minőségi idő. És egy vasárnapi nagycsaládi szintű ebédre azért rámegy az a nap (nem szó szerint az egész nap, de biztosan érthető.)

A másik, hogy a meghívó félnek szerintem elég nagy strapa készülni. Lényegében szerdán már a bevásárló listát állítja össze fejben, tervezi, hogy mi legyen.

Hozzánk 3-4 hetenként jön vasárnap a lányom és a vejem, bevallom, pont jó így. (Persze a közben lévő időben is tartjuk a kapcsolatot, telefon, email, stb). De a minden hétvége kettőnkön kívül +2 főre is strapa lenne nekem (még úgy is, hogy imádok sütni-főzni.)

17-es, és az a vasárnapi ebéd úgy magától elkészül?

Valakinek sok munkája van benne, az is olyan lelkes?

A másik, hogy nem kötelező, ha nincs kedve, nem megy. Oké. De akkor honnan tudja, hány főre készüljön?

Több oka is lehet. Van, aki olyan életszakaszban van (vagy a gyerekei), hogy szinte minden szombat-vasárnapra van valami program, nehezen illeszthető be egy fix, kötelező, minden 2. vasárnapi ebéd. Vagy nagyon húzósak a hétköznapok, hétvégén semmi másra nem vágyik, hogy otthon üljön pizsamában és nézzen ki a fejéből. Aztán vannak, akik nem jönnek ki jól a családjukkal, bőven elégnek éreznének velük egy húsvéti és egy karácsonyi összejövetelt. Vagy mondjuk a szülőkkel négyesben jól érzik magukat, de már lefárasztja őket ha 10-15 ember zsibog körülöttük, főleg mondjuk 3-4 kisgyerek folyamatos zsizsegése baromi fárasztó tud lenni. És/vagy - és én ezt látom inkább - kötelezőként vannak tálalva ezek az ebédek, fixen és megmásíthatatlanul minden második vasárnap 13 órakor (!!!), és aki nem megy el, az beszólogatást kap legközelebb, aztán ebből spirálként következik, hogy minek menjen legközelebb ha csak baszogatják stb. Ráadásul sokszor úgy tűnik, hogy a szervező fél sem élvezi igazán, mártírt játszik, hogy milyen áldozat ez neki, hogy süt-főz 8-10 főre, de meg van sértődve ha valaki kihagyja, vagy úgy alakul, hogy nem sikerül összehozni fixen minden 2. héten.

Nálunk anyósomnál vannak viszonylag gyakran ilyen ebédek, van hogy valamit ünneplünk, van hogy csak úgy szól anyósom, hogy sógornőmék viszik a gyerekeket szombaton, mert este koncertre mennek, ott maradnak a gyerekek, menjünk mi is szombaton ebédelni ha van kedvünk, de ezek sosem kötelezőek, laza és kötetlen az egész (férjemnek 1 édes- és 1 féltestvére van, az ő családjaikról van szó gyerekekkel együtt), aki tud jönni az jön, ha valaki később jön/korábban megy mert pl. más program van azt nem baszogatják, eszünk-iszunk, társasozunk, el vagyunk a kertben jó időben, visszük a kutyánkat és ő is élvezi, füvet nyírunk, almát szedünk stb. szóval nem ilyen "mindenki egyenes derékkal ül az asztalnál" jellegű összejöveteleket kell elképzelni. Én jól érzem magam velük, de néha úgy alakul, hogy kicsit sűrűnek érzem, pl. 2 hónapon belül már a 4. alkalom lenne, akkor egyszerűen nem megyek el, a világon semmi probléma nincs ebből. De olyan is volt már, hogy mindig mindenkinek közbejött valami, csak nem akart összejönni a következő családi ebéd, szóval már egy hónapja nem voltunk, akkor elmentünk kettesben férjemmel ebédelni, beszélgetni. És olyan is van, hogy valamelyik kisgyerekes szülő ebéd után befekszik valamelyik szobába és nyugodtan alszik 1-2 órát, míg mi többiek elvagyunk a gyerekekkel. :D

Ez szerintem így jó, ha kötelező, akkor az inkább ellentétes eredményt hoz, én úgy tapasztalom.

Én még mindig nem értem, hogy aki hetente találkozik hétvégente a családdal, annak miért nincs élete? Egyszerűen nem látom benne a logikát, komolyan :D

Én mondtam, hogy minden héten találkozunk (csak anyósomékkal és sógornőmékkel, az én családommal nem tartjuk a kapcsolatot), amúgy szombatonként szoktunk, 9-körül elmegyünk itthonról, beugrunk ide-oda, ha van még dolgunk, fél 2-2 körül jövünk el. Vagy ők jönnek, bár mi többször megyünk, mert azt jobban szeretik, saját otthonuk még mijden, nah.

Ezen kívül nem értem, miért ne lenne saját életünk, együtt vagyunk hétköznap és egész hétvégén. Takarítunk, játszunk a gyerekekkel, főzünk, a hobbinkkal foglalkozunk, pihenünk, a barátainkkal foglalkozunk, satöbbi.

Természetesen, ha valamiért nem megyünk vagy ők nem jönnek egy hétig - főleg ősszel vagy tavasszal, ha sok a kerti munka - senki nem sértődik meg. Na meg, most már, hogy nőnek az unokák, sokszor a nagyszülők eljönnek, ők unokáznak, mi meg csináljuk a saját dolgunkat.

Ja, és nem szoktuk 5 fogásos kajával várni a családot, hogy egész nap készülni kelljen, meg már szerdán gondolkodni.

"együtt vagyunk hétköznap és egész hétvégén. Takarítunk, játszunk a gyerekekkel, főzünk, a hobbinkkal foglalkozunk, pihenünk, a barátainkkal foglalkozunk, satöbbi."

Na, például ezeket NEM értjük a saját élet alatt, azt értjük alatta, amit az előző hozzászólásban írtam. Érted?:) Amiket felsorolsz, pont az, ami elvonja az embert attól, amit valójában szeretne.

Szerelmeskedéés!:)

"Én még mindig nem értem, hogy aki hetente találkozik hétvégente a családdal, annak miért nincs élete? Egyszerűen nem látom benne a logikát, komolyan :D"

Hát lássuk. Átlag Juli es Jani dolgozik napi 8 órát, a hetvegejuk szabad csak. Van két gyerekük, mondjuk az egyik óvodás, a másik alsós. Hétköznap munka/suli/ovi után mindenki fáradt. A kötelező körök-hazifeladat, minimális házimunka- után esik be mindenki az ágyba, aztán másnap újra mókuskerék. Szombaton Janinak beugrik egy kis extra meló, Juli pedig megprobalja az elmaradt házimunkát bepotolni. Sok energiája már egyiknek se marad a nap végére. Jön a vasárnap, amikor végre lehetne pihenni, és érdemben a gyerekekkel lenni. Ehelyett korán kelés, mert időre el kell készülni, menni kell Juli szüleihez ebédelni. Mivel rögtön ebéd után ugye bunkóság lelepni, ez a nap is szépen elmegy anélkül, hogy a kis család valami tartalmas időt együtt tudott volna tölteni. Következő héten ugyanez. Az azt követő héten ugyanez. Hogy Jani szüleihez amúgy mikor jutnak el, az megint kérdéses

"Na, például ezeket NEM értjük a saját élet alatt, azt értjük alatta, amit az előző hozzászólásban írtam. Érted?:) Amiket felsorolsz, pont az, ami elvonja az embert attól, amit valójában szeretne"

Ja, hát ha nektek a gyerekeitekkel, barátaitokkal, hobbitokkal foglalkozás nem élet, csak a dugás, akkor bocsi :D

Azt is szoktunk, de egyébként nem szombat délben csinálnánk akkor sem, ha orthon vagyunk 😄