Lenéznek, mert nem vagyok olyan képességű, mint az öcsém, hogyan éljem túl?

4,40-es átlagom volt tavaly egy nem túl erős technikumban (szakma+érettségi). A belemet kitanulom, és úgy vagyok ennyi, bár matekból és angolból vért izzadok.

Az öcsém egy erős gimiben színötös, matekversenyeket nyer, kiváltságokban részesül, úgy, hogy most elengedte magát, és így is hozza szintet közel 0 tanulással.

Egy ilyen testvér mellett meg az alapszemélyiségem mellett (lustaság, nemtörődömség, halogatok a végtelenségig) alapból nehéz neki állnom tanulni, meg teljesíteni, amikor tudom, hogy lenne jobb dolgom (sorozatot nézni pl), de ehelyett én ott tanulom a csicska irodalmat. Próbálok magamért tanulni, mert jó érzés úgy egy dolgozathoz ülni, hogy ne azon iguljak, hogy legyen meg a kettes, szeretek egy dolgozatnál úgy írni, mint egy gép, és a lehető legnagyobb nyugalommal beadni a dolgozatomat annak reményében, hogy ha jól sikerült, akkor ötös, ha rosszul, akkor is minimum egy 4-es.

De folyton veszik el a kedvem a tanulástól. Múltkor is mondták a rokonoknak, hogy én sokat tanulok, viszont az öcsém alapból tud mindent meg neki elég az, hogyha órán figyel, művelt, okos, intelligens. Erre mindenki helyesel, hogy nem mindegy, hogy valakinek jó az esze, vagy csak tanul.