Ha az egyik gyereked átlag feletti, a másik pedig átlag alatti képességekkel bír, akkor az utóbbit miért és hogyan dicséred meg?

Az én szüleim engem sosem dicsértek meg, sosem ünnepelték a sikereimet. Ez sokáig rosszul esett nekem, de utólag visszagondolva nem nagyon lett volna miért megdicsérni engem. Nem sok dologban vettem részt, de abban is ügyetlen voltam (kézműves szakkör, atlétika, hegedű, váltó verseny). Ezzel szemben testvérem a sportban, a tanulásban, a rajzban is ügyes volt, emellett énekelt is. Mérnök lett belőle, lett vállalkozása, több milliót keres havonta, saját háza van, drága kocsija. Ezzel szemben én vért izzadtam egy nagyon gyenge iskolában, és ügyfélszolgálatos vagyok, és egy pornósnak nagyobb megbecsültsége van, mint nekem.

Kétszer voltam terhes, és sajnos elvetéltem, mindkétszer ikrek lettek volna (anyámnak is ikerterhességei voltak mindig), így hiába tervezek csak egy gyereket ezek miatt, lehet kettő lesz.

Ez foglalkoztat engemet, hogyha az egyik nagyon jó valamiben, a másik meg nem jó semmiben, vagy nem derült ki valamilyen rejtett tehetsége, akkor a "rosszabbikat" miért dicséritek? Azért mert létezik?