Lenéznek, mert nem vagyok olyan képességű, mint az öcsém, hogyan éljem túl?

Én az öcséd voltam. Bár nekem a bátyám is hasonlóan nem tanulós volt, minden ment neki. Most itt vagyok felnőtten és sokszor nagyon nehéz motiválnom magam, mert soha nem tanultam meg hogyan kell dolgozni akkor is, ha nem megy 1 másodperc alatt. Öcsédnek most jó a világa, mert ez még könnyű. Bekerül majd egyetemre, ahol nem lesz elég az esze, és hidd el már más lesz a világ. Ha nem egyetemen akkor munkában megtanulja.

Te már megtanultad, hogy hogyan kell leülni és tanulni akkor is ha nem akarod. Ez egy olyan tudás, ami nélkülözhetetlen kint a való életben.

Tudom, hogy jelenleg ez nem sokat vígasztal de csak tudd, hogy hosszútávon olyan képességed van, ami nagyon sokat jelent.

Amúgy nem akarlak pszichoanalizálni, de ahogy leírtad magad, ez biztos te vagy? Vagy csak hajtogatod, amit a szüleid meg rokonok a fejedhez vágtak? Mert nekem az, hogy 4,4-es átlagod van pedig sokat kell tanulnod (saját bevallásod szerint), az nem lustaságnak hallatszik. Az, hogy halogatsz mindent, az nem egy tulajdonság, hanem egy védekezési mechanizmus (olvass utána). A nemtörődömség meg szintén nem tudom honnan jött, lehet hogy van ilyened, de a leírásod nem azt mutatja. Persze nem az egész életedet írtad le, szóval lehet, hogy olyan vagy, de azért gondold végig, hogy most amit leírtál, hogy "ilyen vagy" abból mennyi az amit te is úgy gondolsz (úgy igazán) és mennyi az, amit a körülötted lévők hozzád vágtak.

Szociológusok megfigyelték, hogy azok a gyerekek akik közepes tanulók voltak, sokkal sikeresebbek lettek mint a jó tanuló társaik, mert a közepesek meg tudtak küzdeni nehézségeikkel és sikertelenségeikkel. Míg a jó tanuló aki mindig teljesít az igazi életbeli kudarcokkal nem tudnak megküzdeni, nem tanulták meg ennek a mechanizmusát.

Vígasztaljon ez.