Nagyon fáj! Vélemény?

Történetem kicsit hosszú, de érdekelne a véleményetek.

A párommal 2és fél évet voltunk együtt. Kb két hónapja valami elromlott, de nem beszéltünk róla. Tudtam, hogy baj van, de arra vártam, hogy átgondolja a dolgokat és ő akarjon beszélni róla. Nem akartam azt, hogy én csak mondjam a magamét, ő meg némán nézzen rám.

Aztán egyszer csak kb 3hete elém állt azzal, h költözni akar, ennyi. Semmi magyarázat, semmi. Azt mondta elsejéig nem tud elköltözni, de nem sokat lesz itthon. Annyira meg voltam döbbenve, hogy még csak ki sem dobtam!

Ment a barátaihoz jobbra-balra, örült a nagy szabdságának. Eltelt egy hét, szeretkeztünk, beszélgettünk, kértem, hogy beszéljük át. Elutazott a hétvégére a barátaihoz, majd hazajött, beszéltünk és abba maradtunk, hogy megpróbáljuk, hisz szeretjük egymást. Elmondtuk egymásnak, hogy mit kellene máshogy csinálni, hogy müködjön a dolog.

Másnap délután felvettem a telefonját. Na itt kezdődtek a problémák! Nem részletezném, a lényeg, hogy mindenféle hazugsággal előállt, miszerint nem történt semmi, aztán, hogy csak egy csók volt. Lényeg, hogy estére kiderítettem, hogy még abba is hazudott, hogy mikor ismerte meg. Egy hónapja ismeri! Összepakoltam a cuccait, hazahívtam és mondtam neki, h akkor halljuk az igazat. Jelen pillanatban úgy néz ki a történet, hogy akkor ismerte meg amikor még együtt voltunk, ezt azért nem mondta el, mert akkor nem hinném el, hogy nem volt köztük addig semmi, amíg elméletileg együtt voltunk. Lényeg, hogy lefeküdt vele, miután közölte velem, h el akar menni, mert szabadságra vágyik.

Ott éreztem azt, h szívinfarktust kapok, mikor kiderült, h a kislány 18 éves!!!Én 24 vagyok, a volt párom 30.

Elméletben meg tudom érteni, hogy mikor otthon valami nincs rendben, és az asszony csak piszkál, akkor milyen jól esik a férfiúi büszkeségének, h egy fiatal lány tökéletesnek lát, felnéz rám és mekkora férfi vagyok!!

A múlt hétvégén állítólag rájött, h mégsem ezt akarja és ezután békültünk ki.

Amikor kiderült nekiállt könyörögni, hogy neki nem kell más, nem jelentett semmit, nem akar elveszíteni, meg ami még eszébe jutott. Mondtam neki, hogy ha belehazudott a szemembe, akkor hogy tudnék bízni benne? Azt mondta idővel ha keményen fog rajta dolgozni, akkor hátha.

Az én reakcióm enyhe fizikai erőszak volt, majd pedig kidobtam. Viszont nagyon fáj. Nagyon szeretem. Ti mit tennétek a helyemben?