Mennyit áldoznátok fel a saját boldogságotokból hogy mindenki másnak jó legyen a családban?

Mennyit segítene a helyzeten, ha a férjed látná, és nem "veszekedne"(sic!) veled csak azért, mert nem az ő elképzelése szerint szeretnéd a dolgokat?

Nekem az az érzésem, hogy a férjedben is van egy kicsit abból, ami a két testvéréből...

Nem mennék olyan emberek közé, akik a köszönésemet sem fogadják. Pláne minden vasárnap. Nekem is heti 2 szabadnapom van, nem akarom abból az egyiket így eltölteni.

Az a baj, hogy a férjed is semmibe vesz. Nem szól rá a bunkó öccsére, és nem képes normálisan leválni a családjáról. Ez a te igazi problémád, nem a testvérei. Ha a férjed tisztelne, nem várná el, hogy minden héten ott jópofizz. Amúgy a te szüleiddel mi van? Mert ennyi erővel te is elvárhatnád, hogy minden szombaton velük legyetek. Megnézném hogy állna a férjed szája ha megmondanád hogy ezentúl így lesz.

Nálunk a férjem nem jár a rokonaimhoz. Még csak vita sem volt, de mivel neki nincs elő rokona, nekem meg sok van, és én tartom velük a kapcsolatot, így előbb utóbb unta az oda utazást, neki pofa vizit volt.

Nekem is könnyebb így, nem kell éreznem a sürgető pillantásait, a gyerekek jól eljátszanak, ő addig pihen. A rokonok 1x kérdezték, mondtam, hogy semmi extra, de neki ilyenkor van idő pihenni. Nem firtatták.

Megfojtana engem az a családi felszínesség amit a férjed is ráderőltet.

Én nem mennék a férjem családjához ha így bánnának velem és a véleményük se érdekelne.

Exnél volt hasonló, nem véletlenül ex