Mit tegyek, ha nem sikerül kialakítanom a saját életemet?

1# Nem járok olyan közegbe, ahol ismerkedni tudnék, így kevés esélyem van párt találni is. Társkeresőn már próbálkoztam, de nagyon nem tetszett ez a módja.

2# Nálunk nincs olyan klasszikus egyetemi élet. Bejárunk az órákra, majd mindenki megy a maga dolgára és igazából ennyi. Jobb esetben köszönünk egymásnak, de sokan még köszönni sem köszönnek. Én csúszás miatt már nem a saját évfolyamommal tanulok, de igazából előtte is ugyanez volt a jellemző, a "saját" szaktársaimmal. A többség már ismerte egymást korábbról, ők kis klikkeket alkottak és így elvoltak a maguk kis társaságában, de közös programok nem szoktak lenni, nem szoktunk beszélgetni, együtt tanulni, nem osztjuk meg a jegyzeteket stb., semmi ilyen klasszikus "egyetemi" közösség nincsen és nem is volt. Én nem ismertem senkit és egyedül is maradtam. Pontosabban egy lánnyal lettem jóban, de ő átjelentkezett egy másik egyetemre, elköltözött stb. és már csak így a távolból tudjuk tartani a kapcsolatot. A kollégium is ilyen volt. Mindig idegenekkel laktam ugye együtt (ráadásul más kar, más évfolyam), de így nagyon voltak közös kapcsolódási pontok, teljesen más volt az időbeosztásunk, nekik már volt saját kialakult társaságuk, amint lehetett utaztak haza stb., valamint a koliban sem voltak közösségi programok, még közösségi helyiségek sem ahova kiülnek az emberek stb., tehát az aktuális szobatársaimon kívül másokkal szinte nem is találkoztam. Legutóbb nem kaptam férőhelyet, de most megpályáztam újra, majd meglátjuk. Annyiból jobb volt a koli, hogy nem voltam egyedül, de valamire való kapcsolatokat így ott sem sikerült kialakítanom. Plusz ugye, volt vagy 1,5 évnyi távoktatás is (de nekem még most ősszel is volt több online órám, alig kellett bejárni az egyetemre).

5# Próbálok, de nincsen hol vagy minek kapcsán. Nem igazán találkozom új emberekkel, hogy beszélgessek, barátkozzak, ismerkedjek.

6# Sokáig nekem is a tanulás és a hobbi volt, amit szerettem és sikerélményt jelentett. Viszont sajnos már ez sem mondható el mert úgy érzem kiégtem benne (mivel jobb program híján mindig ezekkel foglalkoztam, ezt is egyedül mert sosem találtam olyan programokat stb., ahova el tudnék menni a hobbim és érdeklődési köröm kapcsán), már nem okoznak olyan nagy örömet, és már egyfajta teljesítmény kényszer is kapcsolódik némelyikhez. A csúszás egy nagy kudarc volt számomra (hiába pótoltam már be minden tárgyam, hiába vannak jó jegyeim stb. még mindig bánt), emiatt pl. az egyetemi időszak alatt már bűntudatom van mikor a tanulás elől veszem el az időt, és van bennem egy nyomás, hogy jól kell teljesítenem mert nem érzem magam elégnek az egyetemhez.