Mit tegyek, ha nem sikerül kialakítanom a saját életemet?

Egyetemista vagyok és az egyetem városában lakom albérletben, egyedül. Már vágynék arra, hogy önálló életet éljek, de inkább csak szenvedek tőle. Az egyetemi időszakban még jobban lefoglal az órákra járás és a tanulás, így most munkát keresek, hogy legyen valami hétköznapi elfoglaltságom a továbbiakban is. Viszont a nap végén mindig rosszul érzem magam, a szünetekről vagy a lazább időszakokról nem is beszélve. A legnagyobb problémám az, hogy magányos vagyok. Itt nincsen senkim, tehát teljesen egyedül vagyok (se család, se barátok, se párkapcsolat, se jobb ismerősök, senki) és nincsen kivel beszélgetnem, találkoznom. Persze, lefoglalom magam valamivel és eltelik az idő, de sokszor már nagyon rossz kedvem van, szomorú vagyok, kedvtelen mert zavar az állandó egyedüllét, hiányzik a társaság. Próbálkoztam, de az egyetemen nem olyan a közeg és azon kívül sem találtam olyan közösségeket vagy programokat, amik érdekelnének. Igyekszem hazajárni a családomhoz és a barátaimmal találkozni, de alapvetően az lenne a célom, hogy itt ki tudjam alakítani a saját életemet (otthon nincsen semmi lehetőség és nagy a korkülönbség köztem és a családom tagjai között, nem az igazi a kapcsolatunk, illetve a barátaim is már mind máshol élnek, máshol tanulnak és / vagy dolgoznak, többeknek van kapcsolata stb., nekik sem vagyok már olyan fontos).

23/l